Post has shared content

Post has shared content
Az életünk egy nagy varázs,
káprázat a világ.
Csak szívünk tudja, mi igaz,
s hol a boldogság.​

A látszat mindenkit becsap,
a felszín csillogás.
De lelkünk mélye mindent ért,
ott nincsen ámítás.​

Rejtezik valahol bennünk
az igaz szeretet.
Onnan őrizőn figyel ránk,
a lelkiismeret.​

A szívünk tudja válaszunk,
így minden egyszerű.
A kérdésünkre megoldás
van, mindig gyönyörű.​

Amikor lelkünk oly szegény,
az mindent befogad.
Csak vágyteli szívünk remél
újabb álmokat.​

Akinek vannak álmai
azt élteti remény.
Legyünk örökkön álmodók,
az idők tengerén!​

Szuhanics Albert - Legyünk örökké álmodók
Photo

Post has shared content
Originally shared by ****
Szuhanics Albert: Napraforgó...

Napraforgó, te szép virág,
sugarát a nap szórja rád.
Te vagy neki leghálásabb,
mert a napfény leghőbb vágyad.

Sárga arcod sosem komoly,
ha nap süt rá, csupa mosoly.
De ha útján tovább állna,
te még vágysz a boldogságra.

Felé fordítod az orcád,
nem vesztheti fénylő voltát.
Ragyog a te arany hajad,
levélhangon suttog szavad.

Amikor kis szellő lebben
nincs virág, mely szólna szebben.
Fényes arccal dicső imát,
napfényt nincs, mi jobban imád.

Mikor jönnek bús fellegek
nem ragyog szép orcád neked.
Árnyak fedik, sápadt, komor,
leolvad a csodás mosoly.

Földre tekint a szép fejed,
arany hajad fakó neked.
Vággyal teli sóhaj fakad
zöld kebledből: "Süssön a nap!"

Kibukkan a felhők mögül,
a tüzes nap - Boldog, örül,
feléled a napraforgó,
sárga arca mily mosolygó!
Photo

Post has shared content
Szuhanics Albert - Magyarságtudat

A nagyvilág titkokat rejteget,
e földön élsz, nézd mennyi gazdagság!
Várnak reád hegyek, tengerek,
új városok, vagy ősi csodák.

Bejárhatod a Földet mindenütt,
vannak ahol a népek gazdagok.
Bármerre mész, valami szíven üt,
mert érzed azt - Én magyar vagyok!

Hazát cserélsz, de származást sosem,
Magyarország örök otthonod.
Beszélhetsz te idegen nyelveken,
mégis tudod - Én magyar vagyok!

E kis sziget a népek tengerén,
ímé e hely ahol a föld magyar.
Erős gyökér az éltető remény,
nem tépi el egy végzetes vihar!

Itt mindent véd az ősök szelleme,
Tisza, Duna lásd összetartanak.
A rónaság, délibáb képzete,
e csend üzen, és nem a nagy szavak...

Magyarország, nekünk a nagyvilág,
itthon vagyunk igazán boldogok.
Bárhol élünk, itt van a mi hazánk,
egy az igénk - hogy Én magyar vagyok!
Photo

Post has shared content
Jó reggelt Mindenkinek!
Szuhanics Albert - Látjátok őseink

Látjátok őseink, látjátok Árpádok,
kis hazánk még megvan, őrzik a Kárpátok!
Mint egykor végvárak, vigyázzák az ormok,
úgy állnak a vártán, mint bús bástyatornyok.

Őseink jertek fel, Kárpát szent bércére,
tekintsetek körül, mai magyar népre!
Árpád napján minden Árpád-házi ősünk,
pillantson ránk onnan, minden szentünk, hősünk!

Lássátok, mivé lett ez a szorgalmas nép,
hányszor érte útján el a siralmas vég!
Mohácsot hányat ért, számlálhatnánk Muhit,
de talpra állította a jövőbe vetett hit!

Talpra állította, eddig valahányszor,
pedig reá támadt, sok ellenséges tábor.
Népek országútján mind tapostak rajta,
ám él még a népünk, magyar az ő ajka!

Magyarok Istene megtartott bennünket,
Kárpát - medencében jelölte helyünket!
Csillagoknak útján érkeztek az ősök,
Álmos, Árpád népe, honfoglaló hősök...

Azért Árpád apánk, nem feledünk téged,
elviseltünk eddig minden veszteséget.
Ezer év múltával, emléked bennünk él,
míg a magyar ember hisz, szeret és remél!

A képen: Mónus József távlövő világbajnok tisztelgése őseink előtt a Vereckei - hágónál.
Photo

Post has shared content
Originally shared by ****
Tavasz csalogató!
Szuhanics Albert: Február jeges szele
Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.

Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng... csattogó...

Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.

Arcomba havat hord,
karmaival has'gat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.

Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!

Enyhüljék a kemény
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!

Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!
Photo

Post has shared content
Originally shared by ****
Szuhanics Albert: Napraforgó
Napraforgó, te szép virág,
sugarát a nap szórja rád.
Te vagy neki leghálásabb,
mert a napfény leghőbb vágyad.

Sárga arcod sosem komoly,
ha nap süt rá, csupa mosoly.
De ha útján tovább állna,
te még vágysz a boldogságra.

Felé fordítod az orcád,
nem vesztheti fénylő voltát.
Ragyog a te arany hajad,
levélhangon suttog szavad.

Amikor kis szellő lebben
nincs virág, mely szólna szebben.
Fényes arccal dicső imát,
napfényt nincs, mi jobban imád.

Mikor jönnek bús fellegek
nem ragyog szép orcád neked.
Árnyak fedik, sápadt, komor,
leolvad a csodás mosoly.

Földre tekint a szép fejed,
arany hajad fakó neked.
Vággyal teli sóhaj fakad
zöld kebledből: "Süssön a nap!"

Kibukkan a felhők mögül,
a tüzes nap - Boldog, örül,
feléled a napraforgó,
sárga arca mily mosolygó!
Photo

Post has shared content
ZÚZMARÁS TAVASZ

Soha még, soha még ilyen tavaszt!
Csupaszon meredeztek az ágak:
a novemberi szél szemtelenül
vetkőztette a fákat.

Vártam: talán megmozdul a föld,
hogy még maga is beleretten.
- De nem történt semmi. Csak annyi, hogy
mentünk összesimulva mi ketten.

Dideregve aludt a sétatér,
álmát a Szamos csobogta halkan,
s nem árulta el - csupán minekünk.
Hallgattuk a barna avarban.

Csodaszép tavasz volt. Ragyogott az ég,
mint mozdulatlan tüzes tenger!
Gyönyörű tavasz volt; felejthetetlen:
zúzmarával és szerelemmel.

Szilágyi Domokos
(1956)
ZÚZMARÁS TAVASZ (versek 1956-1966)
Photo

Post has shared content
"Az egyház a házassági kötések szentségét ezekkel a szavakkal
fejezi ki: quod Deus conjunctu, homo non separet:
amit Isten összekötött, azt ember ne válassza el.
Hazánk területére is alkalmazható ez a mondás.
Isten kötötte össze annak összes részeit, midőn ezt a szép
országot a földbe fektetett őserők működése által megalkotta,
annak, amivé lett: hegykoszorú-övezte, összefüggő folyamrendszer szegte
természetes egységnek.
Ember ne merészkedjék ezt megbontani, összetörni, feldarabolni;
hatalmasabb a leghalmasabbnál a dolog természete,
Istennek kézzelfogható akarata.
Ehhez simul a nép akarata, mely az egymásra utaltság
tudatától soha annyira át nem volt hatva, mint most, a szétválasztás
szentségtörő kísérletének szomorú idejében.
A végeredmény az lesz. hogy szorosabban fognak összefüggni
nagyobb szabadságban, mint valaha"
Apponyi Albert
Photo

Post has shared content

A Mikulás levele

Útra kelt a Mikulás,
sebbel-lobbal lépett,
a szánjához sietett
csomaghordás végett.

Jól megnőtt a szakálla
egy hosszú év alatt,
a vége ott tekergett
csizmatalpa alatt.

Futás közben rálépett,
ettől nagyot hasalt,
elöntötte a méreg,
s cifra verset szavalt.

Nem írom most ide le,
nem tűr tintát, papírt,
inkább azt olvasom fel,
milyen levelet írt.

"Ó, ti kedves gyerekek,
sietek felétek,
kis cipőtök ablakba
párosan tegyétek!

Mindegyikbe hozok én
számos ajándékot,
játékot, könyvet, csokit,
s nem kaptok virgácsot.

Jók legyetek gyerekek!
A Mikulás bácsi
legfőbb vágya, titeket
boldog arccal látni!"
Szuhanics Albert
Photo
Wait while more posts are being loaded