Második fejezet.

A nagy hír.

Ez a nap is úgy kezdődikmint a többi:írány a suli.Ma csupa unalmas órám lesz:matek,angol,biosz,kémia, rajz info.

Reggel a barátaimmal mindig a sarkon találkozunk mivel egy utcába lakunk,így együt mehetünnk suliba.

Nehezen de túléltük az utólsó tanítási napot a nyárí szünet elött.

A barátnőimmel már nagyon vártuk a nap végét mivel  a szüleink azt mondták, hogy beszélni akarnak velünk közösen a nyáriszünetünkkel kapcsolatban.

Biztosra tudtam hogy valami jó ,mert  akár hányszór megkérdeztem tölük mit csinálunk nyáron csak mosojogtak és azt mondák,hogy majd megtudom.

Szóval nagyon siettünk haza,hogy megtudjuk a nagy hírt.

Mikor hazaértünk már mindegyikünk szülője ott volt a konyhánkba.

-Oh,lányok végre megjötetek:-mondta anya.

Bementünk a konyhába, három ismeretlen börönd ált a konyhánkba.

-Lányok szerintem üljetek le.Már tudom hogy nagyon várjátok már hogy megtudjátok,hogy mi lesz a szünetre a programotok.

-Jaj kérem nyögje már ki:-mondta Amanda türelmetlenűl.

Úgy gondoljug,hogy elég nagyok és felelőség teljesek vagytok,így elmehettek Beckie nagynényéhez Londonba.

-Úristen:-mondtuk egyszere.

-De igen, holnap indultok hajnalba.

-Már holnap.-hitetlenkedtem

-Nyomás pakolni:-kiáltottuk és rohantunk.

Egész este pakoltam,biztos voltam benne hogy elfelejtek valamit ezért minden lehetséges dolgot bepakoltam amit találtam.


 

                                      Negyedik fejezet
                                        Az érkezés
5 óra repülő út után végre megérkeztünk Londonba.Már az utólsó órában alig bírtunk Jess-sel nyugton maradni.
A repülő tér nagyon zsúfolt volt, alig találtuk meg a csomagjainkat.Miután megtaláltuk a csomagjainkat kerestünk egy taxit.
A sofőrnek megatam a címet ahol a nénikém lakik.Egy óra alatt ott is voltunk.
A nénikém nem volt otthon,de szerencsére a kulcs a lábtörlő alatt volt,ugyan úgy mint mikor kicsi voltam.
Bementünk és a konyhaasztalon találtunk egy levelet.
Ez állt benne:"Lányok örülök,hogy itt vagytok,
                     de sajnos el kellett mennem munka ügyben.
                     Érezzétek otthon magatokat.
                     A hűtőbe találtok ennivalót.
                    Jó szórakozást.
-Most mit csinálunk?-kérdezte Jess
-Hát felfedezzük a házat.-mondtam lelkesen.
A nénikém háza nagyon nagy volt.Három emeletes,hatalmas kertel és egy bazi nagy medencével.
A legalsó szinten volt a konyha, a nappali,az előtér szóval a közös részek.
A második szinten a nénikém dolgozó szobája,hálószobája,fürdőszobája volt.A nénikém nagyon sokat dolgozott,mivel rendezvény szervező volt.
A harmadik szint volt a mienk.Két hálószoba volt,mindegyikbe egy-egy hatalmas francia ágy volt fenn még egy fürdő szoba egy nappalli.
Mindketten lestoppoltunk egy szobát.Természetesen Jess-é lett a nagyobb szoba.
Én ezt nem bántam, mert az én szobámba volt egy csodaszép erkély.
A délután hátra levő részében kipakoltuk a csomagokat.
Este még a környéken is volt időnk sétálni.
Sajna mire a nénikém hazaért mi már hulla fáradtan az ágyunkba feküdtünk és aludtunk.

                                  Harmadik fejezet
                                     A rossz hír
 
Reggel 6-kor keltem,mivel a repülőnk 10--kor indul.
Csak azzal töltöttem fél órát hogy kitaláljam, hogy mit vegyek fel.
Miután nagy nehezen kiválasztottam a ruhámat,lementem reggelizni.a szüleim már lent voltak a konyhába.
-Szia kincsem:-köszöntött anya
-Szia mami,már nagyon izgulok.Nagyon várom már az utazást.
-Erről jut eszembe,van egy rossz hírem.
-Mond csak semmi nem ronthatja el az utazást.:-mondtam vidáman.
-Sajnos Amanda nem tud veletek menni.
-Miért????:-kérdeztem meglepődve
-Tegnap miután hazament,elkezdett bepakolni,annyira sietett,hogy megcsúszott a lépcsőn és eltörte a lábát és 1 hónapra fekvő gipszet kapott,így sajna nem mehet veletek.
-Jaj,anyu ez annyira igazságtalan.Szegény Amanda.Ez lett volna élete legjobb nyara és most szegény egy hónapig feküdhet ágyba.Mi meg ott fogunk szórakozni.Olyan rossz érzés lesz így elmenni.
-Ne,bánódj.Majd legfeljebb utánatok megy később.
Miután ezt megbeszéltük anyuval,felhívtam Jess-t.Ő is alig tudta elhinni,hogy csak ketten megyünk.
Elbúcsúztam a szüleimtől és a tesómtól,aztán 9-kor Jess szülei felvettek a házunk előtt és indultunk a reptérre.
Ott Jess is elbúcsúzott a családjától.A reptéren átnézték a csomagjainkat,mi addig felszálltunk a gépre.
Kicsit izgultunk,de végül is előttünk volt életünk legnagyobb kalandja.
 
Wait while more posts are being loaded