Post has shared content
Sziasztok, újra itt vagyok egy résszel. Bocsi a sok késésért, de nagyon sok dolog jött közbe. Szóval jó szórakozást!💜
#Believe


+Shadow Heart​​​​​​​​​​​
+Fanni Tancsik​​​​​​​​​​​​
+Laura Lerti​​​​​​​​​​​​​
+Szilvia Nagy​​​​​​​​​​​​​
+Mezősi Dorottya10​​​​​​​​​​​​​
+Sziszi Channel​​​​​​​​​​​​​
+Anna's Art​​​​​​​​​​​​​
+Csak én​​​​​​​​​​​​​
+Girl Hun99​​​​​​​​​​​​​
+580 Kiwi​​​​​​​​​​​​​
+Fanni Channel​​​​​​​​​​​​​
+Réka Sziebert​​​​​​​​​​​​​
+Just One Directioner​​​​​​​​​​​​​
+Melinda Bako​​​​​​​​​​​​​
+Bea Harsányi​​​​​​​​​​​​​
+Székeli Borbála​​​​​​​​​​​​​
+Sunrise​​​​​​​​​​​​​
+Horvath Jazmin​​​​​​​​​​​​​
+Jázmin​​​​​​​​​​​​​
+Karolina 11 TM​​​​​​​​​​​​​
+szimike 2016​​​​​​​​​​​​​
+Petra ;D​​​​​​​​​​​​​
+Kovács Renáta​​​​​​​​​​​​​
+Lili Barabas​​​​​​​​​​​​​
+Cicus :D​​​​​​​​​​​​​
+Skyler Fox​​​​​​​​​​​​​
+Lena​​​​​​​​​​​​​
+Brigi Böszörményi ツ​​​​​​​​​​​​​
+Girl Rainbow​​​​​​​​​​​​​
+Petra Piszmán​​​​​​​​​​​​​
+Benkó Maja Dóra​​​​​​​​​​
+S Szimi​​​​​​​​​
+Fanni Farkas​​​​​​​​
+Lili Barabas​​​​​​​
+Kovács Renáta​​​​​​
+Alexandra Balog​​​​​
+Mrs. Shawnkørnis​​​​
+Jakubovics Kinga​​​
+Kinga Koltai​​​

Believe


Elindultunk az egyik közeli étterembe, amikor eszembe jutott, miket is mondott Ádi. Azt mondta depresszió, Lulu, és hogy elrabolva. Ez fura. Várj csak! Ez mi? Honnan tudja ezeket? Nem is szoktunk beszélni! Nem tud rólam semmit!
Amikor odaértünk az étteremhez, elhatároztam, hogy megkérdezem. Rengetegen ültek bent, mégsem volt senki egyedül. Beljebb mentünk, leültünk egy asztalhoz, és kértünk kaját. Végig azon járt az agyam, amit mondott, és hogy honnan tudhatja ezeket. Köze nincs az egészhez, és még csak nem is beszéltem vele, de még senkivel sem erről. Nem tudhatná. Vagy lehet, hogy nem is tudja? Vagyok annyira hülye, hogy behallucináltam, hogy ezt mondta? Lehetek ennyire idióta? Nem, ez nem létezik. Azért ilyen fogyatékos nem vagyok.

Ádi folyamatosan engem nézett, ahogy lesütött szemmel gondolkozom, és ezt nem hogy nem vettem észre, de még a jelenlétéről sem vettem tudomást. Meg sem fogalmazódott bennem, hogy társaságom van. Máson gondolkodtam. Újabb negatív gondolat ötlött az eszembe. Lehet, hogy ő rabolta el Lulut? Nem, azért ezt nem nézném ki belőle. Bár ki tudja? Nem mind arany, ami fénylik, ez régi igazság. Nem biztos, hogy tényleg meg kéne benne bíznom. Mi okom lenne rá? Most, hogy így jobban végiggondolom, nem is ismerem, csak látásra. Óvatosabb leszek vele szemben. Most már véglegesen. Ekkor kiérkezett a pincér, és miután kikértük a kaját, megint gondolkodóba estem, most viszont arról, honnan lehet Ádinak ennyi pénze. Lulunak is ösztöndíja volt, nekem is, de ha abból van pénze, az még mindig nagyon kevés lenne. Lehet, hogy a szülei gazdagok? De nincsenek is szülei! Hogy ezt honnan tudom? Mindig maga fizeti az osztálypénzt, mert mindenkinek egyszerre kell, ráadásul a szülőknek, nehogy a gyerekek elvigyenek egy kicsit is. Csak az fizetheti egyedül, akinek a szülei nem tudnak ezzel foglalkozni. Én is magamnak fizetem már kilencedik óta, mert anya korán megy dolgozni.

Csak ültem ott, és bámultam a semmit, viszont Ádi tekintete megint rám tévedt. Nézett, mint aki soha nem látott hozzám hasonlót. Meguntam a gondolkodást, és felnéztem. Ádi alig egy méter távolságra volt tőlem, és a mosolygó, gyönyörű szürke szemével nézett rám. Áradt belőle a szeretet, én pedig ide- oda néztem a két szeme között. nem tudtam betelni a látottakkal. Imádtam, ahogy néz, ahogy közel hajol hozzám, hogy jobban lásson. A pillanat ünneprontója viszont előlépett. Eszembe jutott, milyen ígéretet tettem magamnak az előbb. Azt, hogy nem bízok meg benne, bármilyen erő húz felé, nem lehet. Megint lesütöttem a szemem. Emiatt leszek boldogtalan, már megint. Mert azt az embert, aki 3 hónapon keresztül életben tartott, elszakítom, saját magamtól, mert én így döntöttem. Nem vagyok normális. De komolyan. Lelehet valaki ilyen hülye?
Ádi egyszerűen csak közeledni akart felém. Megfogta a kezem. Nem bírtam uralni magam, a hirtelen elhatározástól, hogy elválasztom magamtól, puszta önszántából. Én is megfogtam az ő kezét, és felnéztem rá. Az ő arca és az én arcom között mindössze 20 centi lehetett, és hogy ne tűnjön olyan romantikusnak a dolog, megkérdezte:
-Minden oké?
Ezzel mit se mondjak jó sokat segített, mert most még inkább azt éreztem, hogy legszívesebben odaszaladnék hozzá, és megölelném. De nem, nem szabad, ezt én döntöttem el, szóval legalább ezt a szabályt tartsam be. Nem tudom. Lehetetlen. Ne nézz így rám Ádám! Direkt csinálod ezt?! Azt akarod, hogy belédessek, mi? Csak szeretnéd! Nem fogok azzal összejönni, aki lehet, hogy elrabolta a barátnőmet! Nem hiszem el, minden fiú ilyen lesz az életben?! Mert ha igen, akkor ebben a minutumban öngyilkos leszek!
Nem bírtam magam kontrollálni. Jobb lesz, ha utánajárok. Így feltettem neki azt a kérdést, ami annyira nyomasztott, hogy legszívesebben tudomást sem vettem róla.
-Ádi, én azt szeretném kérdezni, hogy….. várj, amikor… hmmm….(itt nyeltem egyet) megöleltél… akkor mit is mondtál pontosan, mert ha azt hogy Lulut elrabolták, és hogy depresszió így, meg úgy, akkor… ezt mondtad? 
Photo

Post has shared content

Post has shared content

Post has shared content
un año ya ❤😍👌 el tiempo pasa rápido 😔💔😭
Photo

Post has shared content
-
votes visible to Public
Poll option image
70%
Play minecraft with your friends
Poll option image
21%
Play with your friends in real life
Poll option image
9%
Or other ( comment your answer)

Post has attachment
Musical.ly
Név:doresz 2006

Post has shared content

Post has attachment
Sziasztok ez az én életem ❤❤
Photo
Wait while more posts are being loaded