Post has attachment

Post has attachment

Post has attachment

Csősz József:
Mintha...

Mintha magamnak írnék levelet,
de szavak alól elfogy a papír,
életívhez elég már nem lehet
felület, toll, mely átlagsorsot ír.

Mintha-múltam nyílt előadás volt,
vágy és valóság közt nagy szakadék
nem tátongott, és a színes műsort
én rendeztem, sokan segítették!

Mintha válaszolnék is azonnal,
kérdéseim félezer oldal vers,
gondolatsor, most agyamban rugdal,
amit, olvasóm, összefűzve lelsz.

Mintha tettek vélt helyettesítői
volnának, de az érvelés hamis,
tanítvány, talán több nemzedéknyi
jószívvel szól hozzám, köszönt ma is.

Mintha-szerelmek függönye mögül
jelenet tapsért nem mindig kiált,
ám választás nélkül lelkem örül:
egyetlenemmel ápoljuk a mát.

Mintha-hasonlat madara nem száll
felhők fölé, rég földközelben jár,
s amíg egy magot éhesen talál,
tudja, a csillag türelmesen vár.



Csősz József: Pedig

Pedig a kicsi nőni akart,
termést takarni nagy ág alatt.
Aztán egy vihar úgy letépte,
hogy sosem nézett fel az égre.
Elaludt sárgán a föld hátán,
s futott egy kört még cipőm talpán.

Pedig a kicsi nyerni akart
alig száz fölött, százhúsz alatt.
Rohant legyőzve félszegségét,
térde lécet ért vesztes szárnyként.
De madárkedvét még jól őrzi,
amíg szuszogó álma győzi!

Pedig jó tollat fogott kézbe,
mégsem kellett a szóvetése.
Talán későn kelt, hosszú kenyér
szegény szájáig el sosem ér.
Sötét hajlékba csak akkor jut,
ha nyitva hagyják a z t a kaput!

Csősz József:
Pókidő-számítás

Mint hálóján a vén, de fürge pók,
futkos velünk a nagy hasú idő,
lábára tapasztva rosszat és jót,
őrhelye sötét, hűvös temető.

Hátán kereszt, fejére nem került
korona még, habár soká nem vár,
jelent mozdul a rég álomra dűlt,
gazdagnak termő, múlt arcú határ.

Csák Máté földjén új kastélyra süt
a cselédkönnyeket szárító nap,
gyomor-harang, ha néha delet üt,
az éhes száj fa-árnyékba harap.

Valahol öntik már a koronát,
a vámolt búza éppen annyit ér,
s a pókhálóba szőtt nosztalgiák
korában régi nótát fúj a szél.

Új törvényt csiripelnek madarak,
ósdi frázis a papagájszöveg.
Hol nap bukik, egy népről hallanak,
kinek órája visszafelé megy.

Post has attachment

Post has attachment
Photo

Post has attachment

Post has attachment
Csősz József:
Égi-földi történések

Eddig tavasszal versengett a nyár.
Mi lehet szebb a csillaghullásnál?
Szemeden még az éj sötétje ül,
az égre óriáshold-fény terül.
Aztán mintha csak szégyellné magát,
Föld mögé bújtatja a sugarát.
Futólag kérdem, milyen álmod volt,
s még elhallgatnám színes válaszod,
de indulok a tűnő nap alatt
keresni földi csillag-titkokat.
Sikerrel járj, biztató hangod száll,
tekintetedben ott ragyog a nyár.
S ha visszatértem, fáradtság legyőz,
kettőnkön áll, mit hoz az est, az ősz!
Photo
Wait while more posts are being loaded