Post has attachment

Nem nagyon hiszek abban, hogy sok értelme lenne néhány erősebb év után mindenre ráaggatni az “aranykor” jelzőt, de kétségtelen, hogy talán sosem virágzott annyira az animációs műfaj, mint az elmúlt 5-6 évben. És ez még akkor is igaz, ha sokan olyan féltve szorítják magukhoz gyermekkoruk nosztalgiáját, mint egykoron a játékbolt legmenőbb G.I. Joe figuráját.
steven1
Hiába tartom még ma is klasszikusnak az Animaniacs-et, vagy ejtett életre szóló sebet gyermeki lelkemen, hogy sohasem tudtam meg mi lett Dagobert bácsi fagylaltrakományával, mikor megszakadt a vasárnap délutáni Duck Tales, továbbra sem hiszem el senkinek, hogy a 90-es évek derekán jobb volt egy Transformers-ért vagy egy Dragon Ball-ért kipattanni az ágyból, mint manapság a tévé előtt kezdeni a hétvégét egy Jake-es vagy egy Pinkie Pie-os pizsamában.
Az animációs kínálat ugyanis nagyon durván az előnyére változott az utóbbi években, különösen az Adventure Time és a My Little Pony 2010-es bemutatója óta, és itt még csak nem is azokról a felnőtteknek szóló darabokról beszélek, mint az Archer, a Rick & Morty vagy a BoJack Horseman, hanem a matiné időben futó kínálatról, amik sokszor tényleg olyan világot és karaktereket képesek felépíteni, amik nem csak a korai rajzfilmekkel, de a mostani élőszereplős sorozatkínálat nagy részével is simán feltörlik a padlót.
steven2
Az egyik létező legjobb példa erre a második szezonjában járó Steven Universe, annak a Rebecca Sugar-nek a sorozata, aki az Adventure Time csapatában edződött íróként, storyboard rajzolóként és zeneszerzőként is, majd kapott egy lehetőséget a Cartoon Network-től, hogy a csatorna első női showrunnerjeként alkosson valami igazán emlékezeteset, ő pedig valami egészen mélyet és varázslatosat gyurmázott össze nekünk felhasználva saját tesóját és gyerekkori élményeit inspirációként.
A tovább mögött spoilerek nélkül a jelen egyik legtöbbet éltetett animációs sorozatáról, a Steven Universe-ről lesz szó, aminek bár eleinte nehezen hangolódtam rá a hullámhosszára, beérve a történetet már kristálytisztán látom, hogy miért is lelkesednek érte annyira többek között a külföldi tévékritikusok is.
A történet címszereplője egy Steven nevű lelkes, nyitott és kalandvágyó kisfiú, aki Beach City egyik part menti házikójában lakik három gyámanyjával együtt (Garnet, Amethyst, Pearl), akik mellesleg földönkívüli szuperhőscsajok, vagyis drágakövek, akik arra tették fel életüket, hogy megvédik Stevent, Beach City-t vagy ha kell az egész emberiséget a különböző fenyegetésektől.
steven3
Csupán ennyi alapján lehetne pusztán egy újabb heti szörnyes mese is a koncepció, de hála a karakterek mélységének, az univerzum kidolgozottságának, a hangulatosan benépesített városkának és annak aprólékosan felskiccelt lakóinak, sokkal több van a Steven Universe-ben, mint azt elsőre gondolnánk.
10-20 epizód után például már elég komoly morális kérdéseket is feszeget, a maga módján rengeteget mond összetartozásról, elfogadásról és szeretetről, anélkül, hogy egy másodpercig is giccsbe hajlana, vagy olyan érzelmi gyomrosokat visz be, amire még biztos nem számítottunk volna akkor, amikor Steven a pilot egyik pontján egy Cookie Cat márkájú fagyiszendvics reklámdalát kántálja Gameboy-zenére.
Steven Universe-01
Ez a rendkívül aprólékos és türelmes építkezés az éppen, ami a legnagyobb hátránya és előnye is a sorozatnak. Eleinte ugyanis igényel némi bizalmat és kíváncsiságot a nézőtől, ha többre vágyik puszta mindfuck kalandnál, hiszen kezdetben tényleg nem látunk sokkal többet annál, hogy hőseink különféle geometrikus terekben szállnak szembe furcsa lényekkel, vagy ha Beach City-ben zajlódnak inkább az események, akkor rendre megakasztja valami szokatlan a hétköznapi mókuskereket, például cicák nőnek Steven ujjainak helyére, mert az ilyesmi bizony ebben a világban simán megesik.
Cserébe később nagyon szépen kigondolt válaszokat ad arra, hogy kik is valójában a Stevenre vigyázó Crystal Gemek, folyamatosan bontja ki előttünk Steven anyjának, Rose-nak a történetét, aki maga is Crystal Gem volt, de fel kellett adnia fizikai alakját, hogy Stevent (félig ember, félig drágakő fiát) a világra hozhassa, ráadásul ezek és az ehhez hasonló élmények nemcsak minket érnek váratlanul, hanem a sorozat főszereplőjét is.
steven4
A kezdeti mozgatórugó – ami a heti kalandokból az első szezon felére high concept sci-fit varázsol – Steven gyermeki kíváncsisága, aki folyamatosan kérdez, próbára teszi magát, tanulni, tapasztalni akar, része lenni a csapatnak, ráunva arra, hogy minden izgalomból kimarad, mert óvják őt a veszélyes kalandoktól, így vele együtt tudunk meg mi is egyre többet a körülötte lévő világról és eseményekről.
Bármennyire egyszerűnek is hangzik, mégis egészen ritka, hogy ennyire természetesen tárulkozik fel az univerzum a néző előtt, amivel az írók – ahogy a Crystal Gemek is – mindvégig tisztában voltak, viszont ugyanúgy titkolták a részleteket előlünk, ahogy Steven elől a pótanyuka-trió is.
Nézőként elintézhetnénk azzal is az egészet, hogy sokat változik a sorozat az előnyére az első 10-20 epizód során, de ha kicsit jobban belegondolunk nem történik más, csupán Steven tud meg egyre többet a múltjáról, a Crystal Gemek történetéről és ahogy tanul a különböző kalandokból, egyre világosabbá válnak számára az emberi lélek mélységei, ahogyan a háttérben húzódó folyamatokra is sokszor úgy derül fény, hogy elkap egy-egy félmondatot abból, amit “szülei” a háta mögött beszélgetnek egymással. Nem azért, mert nem bíznak meg benne, csupán féltik az igazságtól.
steven5
Az aprólékos és átgondolt világ persze mit sem érne magában, ha nem társulnának mellé kellően izgalmas karakterek vagy remek atmoszféra, de szerencsére a Steven Universe ezeket is simán kipipálja. Az egész alapötlet talán legmenőbb húzása, hogy Garnet, Amethyst és Pearl tényleg szupererőket birtokolnak, és bár lappang ilyen képesség Stevenben is, abszolút kifordítják a bandában világvédő mesék alapjait azzal, hogy nem beszélhetünk kifejezetten fiús vagy lányos csapatról az esetükben.
Nem csak arról van szó, hogy Steven kisfiú és kvázi különböző anyamodellek veszik körül, hanem hogy egyáltalán nem maszkulin annyira, hogy fiús legyen a történet, ahogy a lányos kliséket is legalább annyira kerülik. Ugyanis mindhárman eléggé menők a maguk módján, ahogyan mindenkinek úgyis más lesz a favoritja közülük. (De kit akarunk becsapni, nyilván a neurotikus és túlságosan gondoskodó, rendmániás Pearl a kedvencünk.)
Persze ezért is van manapság könnyebb dolga animációs fronton a készítőknek, mert jóval nagyobb kreatív szabadságot kapnak, mint 20-30 évvel ezelőtt mondjuk, amikor a történet és a karakterek huszadrangú célok voltak, a rajzfilmek meg nem többek baromi drága játékreklámoknál.
steven6
Végtelenül szimpatikus az is, hogy Stevent valahogy mindenki szereti Beach City-ben, legyen szó egykori rocker apjáról, aki ma egy furgonban lakik, mégis töretlen pozitivitással szemléli a világot, a sarki sültkrumpli-árusról, aki mindig félreteszi neki az olajban letört kis darabkákat, vagy a történet egyik pontján mellécsapódó rózsaszín oroszlánról, aki nem elég, hogy pontosan úgy viselkedik, mint a házimacskák és értetlenül hátrál ha papírzacskó ragad a fejére, de hatalmas, pihe-puha sörénye varázskardot és különféle titkokat is rejt.
A legmegkapóbb mégis az az egészben, hogy ennyi fantasztikummal tarkított világban közel sem a szokásos kártyát játssza ki Rebecca Sugar, így Steven egyáltalán nem menekül a fantáziavilágba az őt körülvevő hétköznapoktól, sőt éppen ellenkezőleg. A szuperképességekkel megáldott Crystal Gem trió az, akiknek kicsit nyűg néha a kötelesség és a világmegmentés és sokkal jobban vonzza őket Beach City hétköznapiassága, még úgyis, hogy nem feltétlenül értik a emberi lét minden egyes elemét, legyen szó akár olyan szimpla dolgokról is, mint az evés vagy az alvás.
steven8
Ha úgy vesszük, a Steven Universe egy vérbeli sci-fi sorozat, csupán egy kisfiú látószögén keresztül átszűrve, így amellett, hogy rengeteg rétegelt karaktert kapunk, bőven megtámasztva őket érdekes háttérsztorikkal és jellemhibákkal is, mégiscsak körbeveszi az egészet a töretlen, gyermeki optimizmus.
A sorozat ugyanis nem tagadja meg önmagát, tudja magáról, hogy elsősorban gyerekeknek készült, viszont pontosan ezért működik remekül felnőttek számára is, mert végtelenül logikus, impulzív és természetes a történet folyása, amit sok felnőtt széria nem mondhat el magáról, és ahelyett, hogy a sztorit légből kapott csavarokkal túlbonyolítanák, inkább csak elmerülnek a világ részleteiben, így van hogy, ami először nem tűnt többnek egy hangulatos háttérgrafikánál, később fontos helyszínné válik, arról nem is beszélve, hogy elég komoly, a valós életre is remekül kivetíthető üzeneteket lehet leszűrni a sorozat misztikumából.
steven7
A Steven Universe jelenleg is fut, hivatalosan a 2. évadját tapossa, és bár elsőre ijesztő lehet, hogy 67 epizódot kell ledarálnia annak, aki szintre akar kerülni, 10 perces részekről beszélhetünk, így némi matekozás után már nem is tűnik olyan vészesnek, egy kábeles drámaszezon hosszával kalkuláljatok, ha ti is beszállnátok Steven univerzumába.
Lehetne még róla rengeteget írni, hiszem meg sem említettem még a frappánsabbnál frappánsabb betétdalokat, amik néha felütik a fejüket, a fusiont, ami egy olyan esszenciálisan fontos eleme a sorozatnak, amit jobb is Stevennel együtt felfedezni, de alapvetően talán ez is elég ahhoz, hogy belevágjatok.
Mint mondtam, olyan darabról van szó, ami igényli a bizalmat az elején, de egyrészt kamatostól meghálálja azt idővel, másrészt Steven szavaival élve… It’s not perfect, it’s great!

Elmélet: “A tudósok rendkívül bizarr ember-állat hibrideket fognak gyártani” A tudósok létrehozhatnak félig ember- félig állat teremtményeket? Nos, ez történik egész bolygónkon. Csak nézz meg néhány, a közelmúltban a “Slate” magazinban megjelentek szerinti laboratóriumi kisérletet…. Nem is olyan régen, kínai tudósok emberi tejfehérjék génjeit építették egerek genomjába, azóta pedig emberi tej-termelő kecskéket is létrehoztak. Eközben, a University of Michigan kutatói egy olyan módszert dolgoztak ki, amivel egy ember anális záróizmának génjeit egerekbe ültették, hogy jobb megoldásokat találjanak a széklet- inkontinencia kezelésére. Állatok immunrendszerének humanizálása is folyik, a humanizált immunrendszerű állatok pedig alanyaivá fognak válni az új HIV-vakcina kisérleteinek. Elég undorító nem? Még néhány más mód, az emberek és állatok ötvözésére: … – Nyúl petesejt humán sejtekkel – Sertés emberi vérrel – Juh emberi májjal – Tehén petesejt humán sejtekkel – Macska-ember hibrid fehérjék

Bátran mondom, hogy az egyik kedvenc Cartoon Network-ös rajzfilmsorozatom volt régen. A három szupercuki és szuper erős kislány küzdelme különféle gonoszok ellen kedves, élvezetes mese, de természetesen sok-sok teória létezik róla... Ebből kettőt most megosztok veletek.



Mindez a képzelet szüleménye:
Egy teória szerint mindez csak három élénk képzeletű, játékos kislány agyszüleménye, akik olyannyira belefeledkeztek a játékukba, hogy teljesen valóságosnak hiszik azt. Ami, ha belegondolunk nem is olyan hülyeség. Egyrészt a főszereplők még valóban kislányok, akik előszeretettel találnak ki képzeletbeli szerepeket maguknak, csak ebben az esetben nem mondjuk hercegnőkként látják magukat, hanem kvázi szuperhősökként. Másrészt a gonoszok, akik ellen harcolnak, nagyrészt könnyen azonosíthatók néhány hétköznapi dologgal, ami "veszélyt" jelent a gyerekek képzeletében. Például Mohó Jojó talán a család kutyája, akitől félnek, Pénzeszsák Hercegnő egy gazdag és elkényeztetett lány az osztályukban, Borzasztóni a mogorva, öreg szomszédjuk, Ő pedig egy (egyébként valószínűleg homoszexuális) rokon vagy ismerős, akire furcsán néznek és így tovább.



A Pindúr pandúrok és a Szamuráj Jack egy világban játszódik:
Rengeteg helyen olvastam, hogy ez a két Cartoon Network-ös mese egy világban játszódik, valójában a Szamuráj Jack a Bogárfalva pusztulása utáni idők története. A második rajzfilm címszereplője pedig Utónium professzor leszármazottja. Erről a teóriáról találtam is egy jó kis összehasonlító képet. Nézzétek csak meg a hasonlóságokat!


A történt egy 10 éves fiúról, Timmy Turnerről, valamint tündéreiről, Cosmoról és Wandáról szól (később ugye jön a tündérek gyereke Csiribu, majd egy tündér kutya, Blöki)

Tündérek vagy nem?

Egy elfogadott teória szerint Timmynek a keresztszülei (akiket nagyon szeretett) valójában meghaltak, és a gyász, valamint a (pl.: antidepresszáns) gyógyszerek miatt csak elképzeli a varázslatot. Mivel a szülei nem igazán törődnek a fiúval, így nem is mesélheti el nekik a tündéreket.
Csiribut nem igazán tudom megmagyarázni a teória szempontjából, saját elképzelésem szerint Wanda a baleset idején (mert valószínűleg baleset történt) terhes volt.



Tündérvadászok és ilyesmik

Timmynek sok ellensége van. Ugye ebből az egyik Crocker tanár úr. Teóriák szerint a tanár úr szexuálisan zaklatja a fiút (megmondom őszintén, tényleg a pedofil cukros bácsi tipus jutott róla eszembe). És mivel elveszi az ártatlanságát, így úgy véli, hogy a tündéreit is el akarja tőle venni.
A bébiszittere, Viki valószínűleg folyamatosan veri, bántalmazza. Saját elképzelésem szerint a szülők a keresztszülőknél hagyták Timmyt, (valószínűleg ezért szerette őket annyira), viszont haláluk után bébiszittert kellett hívni és sajnos hanyagságuk miatt nem vették észre rossz döntésüket.

Elmélet: “Az USA által szponzorált terrorizmus” Amerikai vezérkari terv, az amerikai lakosság terrorizálására A vezérkar 5 főből állt, 5 olyan emberből, akik az amerikai hadsereg 5 ágáért voltak felelősek. 1962-ben, ezek az emberek: George Decker (hadsereg), David Shoup (tengerészgyalogosok), Georg Anderson, Jr ( tengerészek), Curtis LeMay ( repülősök), Edwin Roland (parti őrség) voltak. Az egész vezérkar megállapodott abban, hogy tervet készítenek a kommunista Kuba és Fidel Castro megtámadására. Az ok az volt, hogy a Monroe-doktrína szerint, csökkentsék a kommunista beavatkozás miatti állandó fenyegetettséget a nyugati féltekén. Ezt a tervet “Operation Northwoods“-nak nevezték el, és hihetetlen közömbös kegyetlenséggel hajtották végre hadműveleteiket saját népük ellen. Annak érdekében, hogy a közvéleményt a háborúskodásra tuningolják, a vezérkar nagy gyalogos forgalmú területeken rendezett bombarobbantásokat a nagyobb amerikai városokban, köztük Miami, New York, Washington, DC, Chicago és Los Angelesben. A kikötőben állomásozó katonai és kereskedelmi hajók napalmozása emberekkel a fedélzeten, kubai menekülteket szállító és Floridába tartó hajók elsüllyesztése, repülőgépek váltságdíjért történő eltérítése, vagy fegyvertelen civilek lelövése az utcán… mind a számlájukra írandó. Nem csak hogy a vezérkar minden tagja jóváhagyta a tervet, a védelmi miniszternek, Robert McNamarának is továbbították azt, majd az ő jóváhagyásával pedig Kennedy elnöknek is benyújtották. McNamara évekkel később azt állította, hogy sosem látta ezt a dokumentumot. Kennedy, viszont miután elolvasta a tervezetet, azonnal összehívta a vezérkart, és profán káromkodások közepette azzal fenyegetőzött, hogy hadbíróság elé viszi és börtönbe záratja a hadműveletek kigondolóit. Az elnök valójában nem teheti ezt meg saját kezűleg, de a Kongresszus és a katonai bíróság elé terjesztheti az ügyet, akik a körülményeket megvizsgálva, minden bizonnyal bebörtönözték volna a vezérkart. De Kennedy úgy döntött, hogy mindez helyrehozhatatlan kárt tenne a világ közvéleményében az amerikai hadsereg hírnevét illetőleg. Lemnitzert viszont eltávolította posztjáról és Európába helyeztette át. Az összeesküvés elméletek teoretikusai azt állítják, hogy a hadseregnek benne volt a keze Kennedy meggyilkolásában, az Operation Northwoods és az 5 főnök lehetetlenné tétele miatt. Ez azonban nem bizonyított.

A Kullancs egy beteg gyerek fantáziája:kevéssé ismert szereplő lehet a Kullancs (The Tick), aki Ben Edlund fejéből pattant ki és arra hivatott, hogy kiparodizálja a szuperhősöket. Hű kísérője Arthur, egy könyvelő, de felbukkan a mesében a szexi szuperhősnő is, így együtt küzdenek bizarr ellenségük ellen, akinek egy szék van a feje helyén. Azonban egy névtelen rajongó elmélete szerint a képregények majmolása olyan, mintha egy beteg kisgyerek képzelné el az egészet.okkal könnyebben beleélhetjük magunkat ebbe az elméletbe, ha elképzeljük, hogy egy ágyban fekvő beteg gyerkőc mit lát maga körül, mikből tudja az őt szórakoztató világot felépíteni. Vegyük csak a Kullancs ellenségeit, ezek mind olyanok, mint a szobában széthagyott akciófigurák, míg a növény-alapú ellenfeleket a kis beteg a szobája ablakában láthatja, vagy esetleg azon kinézve a kertben. Eme teória alapján akár még szégyellhetnénk is magunkat, hogy jókat nevetünk a részek alatt, de ne tegyük, nincs okunk rá.

sziasztok srácok vissza tértem :D

Hallod darky kell slipknot-os póló?? Vagy marlin mansomos?

Post has attachment
Wait while more posts are being loaded