Post has shared content
Sértő Kálmán – Magyar imádság a pusztán

Magyar égre adjál Isten,
Mesélő sok csillagot,
Szagos lelkű virágokra
Orvosságos harmatot.
Hegylevét a csobolyóba,
Karjaimba szeretőt,
Birkafelhő hömpölyögjön
Tarka szamaram előtt.

Egy szomszéd se panaszkodjon,
Nyalka csikós, vén gulyás,
Kövér földön élhetnénk még,
Csak a sorsunk lenne más.
Gulya, ménes, birkatábor,
Búzás hombár, nagy vagyon,
Furulyázva járhatnánk a
Legelő vadvirágokon.

Adjál Isten a magyarnak
Kevés sóhajú napot,
Ősszerelmes éjszakákat,
Szabadságos holnapot.
Kérek nagy Magyarországot,
Hancúrozó sok gyereket
Rázd fel szép magyarjaidban a
Szundikáló életet.
PhotoPhotoPhotoPhotoPhoto
2017. 04. 06.
6 Photos - View album

Post has shared content
Móra Ferenc-Szeresd a gyermeket!

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Ur jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe irta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szivét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szivedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S mig te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!
Photo

Post has attachment

Post has shared content

Post has shared content
Mindig veled

Maholnap elmegyek, mert menni kell,
de titkon mindig itt leszek veled:
besurranok az est fényeivel,
s míg alszol, őrködöm párnád felett,

a könyvben leszek, melyet olvasol,
a tükörben, melyben nézed magad,
az illatos ágban, mely rád hajol,
a szélben, melytől meglibben hajad,

szíved emlékem ütemére dobban,
ott leszek minden kis gondolatodban,
írás közben vezetem a kezed,

s ha egyszer elindulsz te is utánam,
fáradt szemedet én fogom le lágyan,
és hantodon a fejfa én leszek.

JÁNOSHÁZY GYÖRGY
Jánosházy György (Kolozsvár, 1922. június 20. – Marosvásárhely, 2015. február 20.)
"Sok műfajú alkotó volt, de akár költőként, akár román, angol, francia, olasz, spanyol, katalán, német szerzők fordítójaként, akár irodalmi tanulmányok vagy operaszövegek szerzőjeként ugyanaz az értékközpontúság és pontosság, biztos értékítélet jellemezte."
A magyar klasszikus irodalom korszerű értelmezéséhez és népszerűsítéséhez járultak hozzá Vörösmarty, Katona, Madách, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes műveihez írott előszavai a Tanulók Könyvtára sorozatában. 
Photo

Post has shared content
Csak a pillanat

Hogy múltba fordul másodperc alatt
friss élményünk! Még forró, eleven –
s egy pillanat multával nem marad
belőle, csak az emlék. Nincs jelen:

illúzió csak, és igeidő.
Mért is törjük magunkat oly csekély
öröm után, mely egy percig sem él,
s holnapra már hidegebb, mint a kő?

Mért is hazudik az emlékezet
sosem volt szép napokat, éveket,
üdvözítő, végtelen örömöt?

Az Idő hóhér-fogai között
nem lett belőle soha semmi más,
csak pőre vágy, keserves szomjazás.

Jánosházy György

Jánosházy György (Kolozsvár, 1922. június 20. – Marosvásárhely, 2015. február 20. előtt) magyar költő, műfordító, kritikus, szerkesztő.
Első verseit a budapesti Újság közölte (1943).A magyar klasszikus irodalom korszerű értelmezéséhez és népszerűsítéséhez járultak hozzá Vörösmarty, Katona, Madách, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes műveihez írott előszavai a Tanulók Könyvtára sorozatában. 
Photo

Post has shared content
ALKONYATI BÚCSÚ

A dombhátról a Nap még búcsút int,
s piros képpel mindent veresre fest.
Hűvös fuvallatával meglegyint
a tölgyliget felől a kora est.

Elhalkuló szavakkal köszön el
a pihenőre tért madársereg.
Az égen lankadt birkanyáj legel.
Ily békés csak az alkonyat lehet.

A tájat, lelket ellepi a csend.
Búcsúzik némán minden. Odafenn
kidugja már egy csillag a fejét.

Az álmos eb vackában elmereng,
aztán szemét lehunyja csendesen,
s paplant terít rá lágyan a sötét.

Jánosházy György
Jánosházy György (Kolozsvár, 1922. június 20. – Marosvásárhely, 2015. február 20.)költő, műfordító, kritikus, szerkesztő.
A magyar klasszikus irodalom korszerű értelmezéséhez és népszerűsítéséhez járultak hozzá Vörösmarty, Katona, Madách, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes műveihez írott előszavai a Tanulók Könyvtára sorozatában. "Sok műfajú alkotó volt, de akár költőként, akár román, angol, francia, olasz, spanyol, katalán, német szerzők fordítójaként, akár irodalmi tanulmányok vagy operaszövegek szerzőjeként ugyanaz az értékközpontúság és pontosság, biztos értékítélet jellemezte."
Photo

Post has shared content
ADD VISSZA, SORS…

Sors, kaptam jót is tőled, köszönöm:
van asszonyom, békés könyvtárszobám.
Add vissza, Sors, az élet alkonyán,
annyi elorzott, régi örömöm:

serény fecskék fészkével megrakott
ereszeket, zöld palástos hegyet,
méhek táncát virágos rét felett,
az édesen simogató Napot,

bimbózó lányok felhőtlen szemét,
kristályvizű patakok dallamát,
a rigófüttyöt, a legszebb zenét,

a verset, a szerelmes éjszakát,
a derűs, kék eget, a tiszta fényt,
a nyugalmat, az álmot és reményt.

Jánosházy György
Jánosházy György (Kolozsvár, 1922. június 20. – Marosvásárhely, 2015. február 20. előtt) költő, műfordító, kritikus, szerkesztő. Díjai: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1997) Arany János-díj (2003) Romániai Magyar Könyves Céh életműdíja (2012)
Photo

Post has shared content
ADD VISSZA, SORS…

Sors, kaptam jót is tőled, köszönöm:
van asszonyom, békés könyvtárszobám.
Add vissza, Sors, az élet alkonyán,
annyi elorzott, régi örömöm:

serény fecskék fészkével megrakott
ereszeket, zöld palástos hegyet,
méhek táncát virágos rét felett,
az édesen simogató Napot,

bimbózó lányok felhőtlen szemét,
kristályvizű patakok dallamát,
a rigófüttyöt, a legszebb zenét,

a verset, a szerelmes éjszakát,
a derűs, kék eget, a tiszta fényt,
a nyugalmat, az álmot és reményt.

Jánosházy György

Jánosházy György (Kolozsvár, 1922. június 20. – Marosvásárhely, 2015. február 20. előtt) költő, műfordító, kritikus, szerkesztő.Díjai: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1997) Arany János-díj (2003) Romániai Magyar Könyves Céh életműdíja (2012)
Photo

Post has shared content
Szememben hordom képedet

A képedet szemem mélyébe zártam,
hunyjam le bár, itt vagy mindig előttem,
fénybe öltözve, édes napsugárban,
vagy zsendülő tavaszban, méla őszben.

Az égre írja arcod fürge felhő,
langyos eső házfalra, hegyoromra,
futó patakra írja lanyha szellő,
vele köszönt a rózsa, a fa lombja.

A Mindenségbe van írva a képed,
betölti a világot és a lelkem,
számára ott szerény oltárt emeltem

napfényből és dalból, közel az éghez;
ha rámosolyog, e szomorú, tépett,
embertelen világ emberi, szép lesz.
JÁNOSHÁZI GYÖRGY

Jánosházy György (Kolozsvár, 1922. június 20. – Marosvásárhely, 2015. február 20.)költő, műfordító, kritikus, szerkesztő.
A magyar klasszikus irodalom korszerű értelmezéséhez és népszerűsítéséhez járultak hozzá Vörösmarty, Katona, Madách, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes műveihez írott előszavai a Tanulók Könyvtára sorozatában.
Festmény:Volegov
Photo
Wait while more posts are being loaded