Post is pinned.Post has shared content

Post has attachment

Post has attachment
Az andre.csapata.hu -n s az andre.lapunk.hu alatt meglelitek azokat a településekről szóló dalokat, himnuszokat, amelyek közül némelyek megyedalok, s megyehimnuszok.

Post has attachment
Gaál Áron: Jász himnusz


Jöttünk Napkeletről, sorsunk csillaga után
Bővizű országba hozott lovunk, gulyánk
Hoztuk az otthonunk, mi szekérre fért mindent
Táncot, dalt, nyelvet és egy gyermek Istent.


Elsötétült a Nap nyílvesszőink mögött
Ménjeink patái alatt a szűzföld felnyögött
Felsírt a csecsszopó, „Ments meg Uram minket!”
Jajgatták asszonyok égő vermeikben.

Ám csapdába csalt csalás. S bár kegyelem helyett
Az utolsó szó jogán még lesújtott Lehel,
Kürtünk rekedt hangja a forró mezők fölött
Nem riadt már többé, sem hűvös hegyek között.

A rónaság felé a bércek már nem visszhangozták tovább.
Lettünk nyájőrző nép, pásztor katonák.
S kőhalom lett a házunk, s Hazánk sík vidék,
Mert tatár pusztított, török, dragonyos vitéz.

Fogyott és telt a Hold, letűnt s felkelt a Nap.
S lassan elkopott a századok alatt.
Nyelvünk, hitünk veszett, ami volt régi, szép.
Csak táncunk maradt meg még, dalunk és mesénk.

Idegen királyunk szolgaságra adott
Nyakunkra jármot tett nem kívánt hatalom,
De mint Krisztus Úr minket, koponya rögön
Megváltva lelkeinket s kölykünknek jövőt.

Maga ura lett, ki korábban már az volt:
Saját Kapitányunk adta s vette a szót
S hogy Rákóczi itt pihent, s üzent értünk Kossuth
Nem vetettünk többé sem zabot, hogy úr.

Legyünk portánkon, sem magot kenyérnek,
De huszárrohammal vettük be Eszéket
S hogy kedvünk odaveszett, bukott csaták nyomán
S éltünket vonszoltuk verítékben tovább.

Vasban is vérben is tudtuk, hogy csak azt,
Mert őseink jogán a szívünk volt szabad
Az erőnk-akaratunk, s adott szavunk-hitünk,
Mert jászok voltunk, s míg áll e Hon, leszünk!

Tenger-rétjeinken, sziget-erdeinkben,
Görbe utcáinkon légy velünk nagy Isten
Zúgó harangszó közt ég felé száll imánk:
Védd meg Boldogasszony jász földünk, sík Hazánk!

Védd meg a Gonosztól, ha kell úgy önmagától
Azt is ki magzatát dobja el magától
Azt is ki tömegben lehet csak egyedül
Adj hitet, adj reményt a jász népnek, nekünk!

Adjál szeretetet annak, kinek nem volt
Csillagokat szórjon árvánknak a mennybolt
Nyájőrző katonák, pásztoraid itt lenn
Csak Te Benned bízunk, segíts meg jász-Isten!


Jászkisér - Pilisjászfalu, 2000. december 16-21.

Post has shared content

Post has shared content

Post has attachment

Post has shared content
Szilágyi Béla: Székely Miatyánk  

Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy!
                Kitől jön élet és halál!
                Hívó szavunk tehozzád szárnyal,
                És vigaszra csak ott talál!
                - Nagyobbak voltunk minden népnél,
                S ha meghalunk is, úgy halunk,
                Hogy az egész föld minden népe,
                Megkönnyezi ravatalunk! 

A te neved megszenteltessék!
                - E nép mindig benned bízott...
                - Te székely Isten! Félünk téged,
                Bár sújtva sújt az ostorod!
                Atyánk! Bár itt van a halálunk,
                A mi lelkünk nem sír, nevet...
                A sorsunk meg nem érdemeltük,
                (De) Megszenteltessék a neved! 

Óh, jöjjön el a te országod!
                Add, hogy még boldogok legyünk!
                Add, hogy még egyszer reánk nézzen
                A mi szent Hargita hegyünk!
                Add, hogy még legyen egyszer boldog
                Székelyhon minden hű fia!
                Add ,hogy még felvirradjon egyszer
                Ez a bús, gyászos éjszaka! 

A te akaratod legyen meg!
                - Hogyha már minket elhagytál,
                Hogyha a szavunk meg nem érted,
                S ha a sorsunk egy hős halál,
                - De engedd meg, hogy hős fiúnknak,
                Kiért a szívünk vérezett,
                Virradjon Erdély hegyein még
                Egy dicső székely kikelet! 

Ne vígy minket a kísértésbe!
                Ne higgyük, hogy hiába volt,
                Hogy annyi szörnyű ütközetben
                Mindig csak székely vére folyt!
                - Ne add, hogy benned is csalódjunk!
                Ne add, hogy ne higgyünk neked...
                Ne add, hogy elhiggyük azt, hogy
                Cserbenhagytad a népedet! 

Tied lesz hatalom, dicsőség!
                Ki belénk oltád a hitet,
                Hogy a székely nép felülmúlja
                Az összes többi népeket!
                A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,
                Nagyobb, mint bármi másoké!
                Ki ott fent megcsókoltál minket.
                Az életünk s vérünk övé!  

Tanuljatok, ti földi népek!
                Éreznétek csak egyszer azt,
                Ami most elgyötört lelkünkből
                A sírból is reményt fakaszt!
                Éreznétek csak egyszer azt, mit
                Minden hű székely szív dobog!
                Éreznétek! ... S megértenétek.
                Hogy a székely csak győzni fog! 

Győzünk! Ha nem mi: unokáink!
                S mi szépen, csendben meghalunk...
                Mert tudjuk: egyszer még felharsan
                Erdély szent hegyein dalunk!
                - S bár mi szívünk szent keservével
                E jégvirágban megfagyunk,
                Hisszük most... s hisszük mindörökké!
                Ámen! Mi székelyek  vagyunk!
 

Szerencs, 1919. július


PhotoPhotoPhotoPhotoPhoto
2017. 03. 10.
7 Photos - View album

Post has shared content

Post has shared content
Wait while more posts are being loaded