Post is pinned.Post has shared content
Ne öljél meg, Édesanyám

Ne öljél meg Édesanyám!
Elférek még, nagy a világ.
Hadd örüljek napsugárnak,
Madárdalnak, virágszálnak.

Ne öljél meg Édesanyám!
Szent keresztvíz hadd hulljon rám.
Ha megnőnek a piciny kezek,
Kenyeret keresnek neked.

Ne öljél meg Édesanyám!
Mert Téged is megöl a vád!
Várd meg amíg szerethetlek,
Két karommal átölellek,
Betegségben gyógyítgatlak,
Bánatodban vigasztallak,
Megköszöntlek neved napján.

Ne öljél meg Édesanyám!
Kicsi éltem Isten adta,
Nagy jutalmát Neked tartja!
Ég áldása énvelem jár,
Neveljél fel Édesanyám!

Post has attachment

Post has attachment

Post has attachment
Ami volt megszünt andre.glap.hu -n annak egy kis része idekerült, remélem tudok vele segíteni, akinek szüksége van rá. Egy bizonyos része elérhető az andre.eblog.hu alatt, de ez csak ideiglenes, mivel két újat szerkesztek Szegeden

Post has attachment
NAPI GONDOLAT
NAPI GONDOLAT
szeretetlang.blog.hu

ISTEN ELŐTT NINCS LEHETETLEN!

Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben. Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta: - Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel. A fiatalember azt válaszolta: - Nem tudok vezetni! A kapitány azt mondta: - Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik! A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott ...... ... És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta. A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír. Ahányan voltak, mind: - Szeretnénk szolgálni azt az Istent! A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt? A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor. A fiú alázatosan azt mondta: Kapitány Úr!Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.
Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban minden lehetséges. Mindenki, aki ezt elolvassa; Imádkozom az Úrhoz, tegyen SZUPER csoda az én életemben is, Jézus nevében...

Post has shared content
Volt egyszer egy ember, aki mindig arra panaszkodott, hogy Isten sohasem szól hozzá:
" Miért nem küld nekem üzeneteket, úgy mint más embereknek?" - kérdezte barátjától.
" De hiszen szól hozzád! - biztosította őt barátja. - Az elkövetett hibáidon keresztül (is) szól hozzád.
Photo

Post has shared content
Originally shared by ****
Puskás Martina: A fehér nyuszi...
A Fekete nyulak országában, Kormos falván élt Réparágó a feleségével, Káposztaropogtatóval. Két gyermekük volt már, Ferde fül és Bojtos farok, amikor újra kis nyuszijuk született, akit Selymesnek neveztek el.
Nézzétek! Ilyet még nem láttatok! Hófehér a bundája! - csodálkoztak, amikor először meglátták a kicsit. Hamar híre ment, hogy milyen furcsaság történt. Sokan kíváncsian szaladtak megnézni őt.
Ó, de aranyos, milyen szép! - ámuldoztak néhányan.
Ha ránézünk, még a hideg is kiráz bennünket! - fintorogtak mások.
A családon belül is megoszlottak a vélemények. Apja, Réparágó büszke volt rá, és örült Selymesnek.
Semmi baj, hogy ilyennek születtél, én akkor is szépnek talállak mondta, és gyengéden simogatta újszülött gyermekét.
Anyja, Káposztaropogtató szégyellte magát, hogy ilyen kis nyuszija született. Sírt, sírt, egyre csak sírt.
Rá sem bírok nézni! dünnyögte.
Add nekünk oda, majd mi felneveljük! kérték Hipp-hoppék, akik a harmadik szomszédban laktak, és sajnos évek óta nem született gyermekük. Káposztaropogtató észbe kapott, hogy igazságtalanul viselkedett.
Abbahagyta a sírást, és ellenszenvét legyőzve felvette Selymesta karjába. Arra gondolt, hogy rossz anyának tartanák a többiek, ha odaadná kicsinyét. Ferde fül anyjához hasonlóan haragudott testvérére.
Bojtos farok pedig úgy, mint apja, első látásra megkedvelte őt. Selymes nőtt növekedett, és lassan világossá vált számára, hogy az ő élete teljesen más, mint a többieké. Valójában tetszett neki fehér bundája, de azért haragudott is rá, mert sok gondja volt miatta. Irigyelte társait, hogy ők nyugodtan élhetnek, senki sem csúfolja őket. Amerre járt, gyakran gúnyolták. Itt jön a tejfölös nyúl! Nézd, hűtőszekrényben napozott! Hahaha! Ez olyan fehér, mint egy kórház! Az ilyen megjegyzések annyira fájtak neki, mintha kést szúrtak volna a szívébe.
Arra vágyom, hogy én is olyan fekete lehessek, mint bárki más panaszkodott apjának.
Ne törődj vele, ki mit mond, nagyon szép nyuszi vagy. Tudod, vannak, akik irigykednek rád, mert különlegesek szeretnének lenni.
Vigasztalta Réparágó. Nem az számít, kinek milyen a külseje, hanem az, hogy van e szeretet a szívében.
Selymes ilyenkor mindig megnyugodott egy kicsit.
Egyszer aztán eszébe jutott, hogy minden gondja megoldódna, ha titokban befestené a bundáját feketére.
Eljött a húsvét. Az öreg nyulak kikeverték a tojásfestékeket. Selymes beosont a raktárba, és belemászott a fekete festékes vödörbe.
Korom sötét lett a szőre. Oda állt a tükör elé, és alig ismert magára. Boldogság járta át a szívét. Végre én is olyan vagyok, mint a többiek! Mosolygott vidáman. Kiment az utcára, és kíváncsian várta, mi fog történni. Mindenki ment a maga útján, senki sem tett megjegyzést rá, ismerősei elmentek mellette.
Eleinte nagyon örült, hogy nyugodtan sétálhat, ugyanolyan, mint a többi fekete nyúl, de aztán olyan érzés fogta el, mintha valamilyen ismeretlen bőrébe bújt volna.
Megborzongott.
Hiszen, ez a megszokott kellemetlenségeknél is sokkal rosszabb.
Ki vagyok én most valójában? Kérdezte magától.
Most minden olyan más.
Hamarosan rájött, hogy legjobb lesz, ha gyorsan lemossa a festéket. Elszaladt a patakhoz, és sokáig vesződött, míg újra hófehér lett a bundája. Megkönnyebbülve sóhajtott, amikor megszabadult a fekete színtől.
Így a jó! Újra olyan vagyok, mint voltam.
Selymes, soha többé nem vágyott arra, hogy másmilyen legyen, mint amilyennek született.
Photo

Post has shared content
Originally shared by ****
A LAKATLAN SZIGETEN /TANULSÁGOS TÖRTÉNET/
Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
,,Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
,,Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De ha hitünk erős Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza!
(ismeretlen szerző)
Photo

Post has shared content
Wait while more posts are being loaded