Post is pinned.Post has attachment
Áchimi Gyóni Géza, Bedő Gábor, Csernus Imre, Gárdonyi Géza, Herjzeczki Géza, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Képes Géza, Lázárfalvi A. György, Körmendi Gitta, Makovecz Imre, Ölbey Irén, Örkény István, Reviczky Gyula, Rónay György, Sándor Gyula, Simonyi Imre, Szabó Ildikó, Takács Gyula
Add a comment...

Post has shared content
Originally shared by ****
Simon István: MIRZA...

Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,
kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.

Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.
Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.
Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.

Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.
S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Az ember élete olyan, mint a patak. Néha megzavarodik, és törve-zúzva kiárad, de mindig visszatér a mederbe.
Fekete István
Photo
Add a comment...

Post has shared content

Post has shared content
Eörsi István: Öregedésem jelenlegi stádiumában
még megperzsel a rejtődző parázs,
de inkább szokás vonz, mint akarás.
Amit felveszek, szívesen elejtem.
Csak aki meghal, azt nem felejtem.
Ha meglop, akit szerettem, a nő,
már nem hiszem, hogy ez elbűvölő,
sem hogy rosszabb lett, amióta lop -
olyan amilyen, csak szeretve jobb.
Újabban a fát nézem, nem az erdőt,
és a szeretet árfolyama megnőtt.
Öregségem jelenlegi fokán
kívánom, hogy az ajtót törje rám,
itasson át azzal, mit nem tudok,
mielőtt rámkeményül a burok.
Félelmeim nyugtalan alszanak
szökevény szavak halmai alatt,
A dolgok – protestál bár az öt érzék -
kimutatják farkasfoguk fehérjét.
Rá kell ébrednem: minden élet börtön.
Még nem akaródzik beletörődnöm.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Szabó István: Rímhajlító

Gyümölcskerti útmutató
(Devecseri Gábor nyomán)

1. 
Sárga alma kérdezgeti a megérett meggyet: 
"Hogy ilyen szép színem legyen, ugyan mit is szedjek?" 
"Elárulom - így a kis meggy - mi kell pirulásra! 
Minden reggel pirosító pici pirulácska!" 

2. 
Az ág végén sír a körte, 
A könnyeit nyeli, 
A kezében jó nagy bögre, 
Borocskával teli. 
Szegény feje május óta nem néz a tükörbe: 
Szomorú, mert hasa-háta olyan nagyon görbe. 

3. 
A szeder, az egres, s málna, rettentően büszkék, 
Mert száruk, mint a sündisznó, körös-körül tüskés. 
Nem is tudott falatozni róluk Micimackó, 
Csak két kesztyűs kertészlegény: Szabó Barni s Lackó! 

4. 
Borzasztó bú, barackbánat bántja a kis kajszit: 
Elvesztette őszi bátyját, a borostás Bajszit. 
De megörül, mert vidáman felé most egy kar int, 
S felismeri baracktársát, a kopasz nektarint. 

5. 
Elutazott a dinnye, 
S mit kapott emlékül. 
Kobakjának tetején 
Egy késsel szelt lék ül. 

6. 
Szól a szőlő:" Szia, Szöszi! 
Hogy telik a nyári szünet?" 
"Szemezgetek a furminttal, 
Míg eljön a mádi szüret." 

7. 
Besztercei vendéglőben nagy a bonyodalom, 
Jóllakott s most fizetne a vendégsokadalom. 
De a kéklő szilva-pincér rácsap homlokára: 
"Elfeledtem - mondja -, mi a szilvás gombóc ára!"
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Keszei István:
Langyosság ellen

Egyszerre légy a tűz, a jég:
az idő ablakára
lángolva fagyj rá, csak lobogjon
éveid jégvirága!

Fotó: Kerestély Attila
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Originally shared by ****
Őri István: Döbbenés...

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Őri István:
Döbbenés



Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszíthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk,



És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."
Fekete István
Photo
Add a comment...
Wait while more posts are being loaded