Post is pinned.Post has attachment
Áchimi Gyóni Géza, Bedő Gábor, Csernus Imre, Gárdonyi Géza, Herjzeczki Géza, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Képes Géza, Lázárfalvi A. György, Körmendi Gitta, Makovecz Imre, Ölbey Irén, Örkény István, Reviczky Gyula, Rónay György, Sándor Gyula, Simonyi Imre, Szabó Ildikó, Takács Gyula
Add a comment...

Post has shared content
Bertram Gábor
Csónak

Milyen jó lenne egy csónakkal vízre szállni,
Csak úgy céltalanul a vizeket járni,
A szél mondaná, merre menjek,
Hogy merről jöttem, mindent elfeledjek.

Csak menni és várni a kalandot,
Szárazföldnél meglátni egy közelgő galambot.
Delfinekkel együtt kacarászni,
Viharban csónakba visszamászni.

Nem törődni az idő múlásával,
Énekelni a tenger zúgásával,
A felhők alakján fantáziálni,
Éjjel millió csillagot számlálni.

Megérkezni oda, hol még senki nem járt,
Hol a csendbe csak a sirály kiált.
Feküdni a selymes, aranyló fövényen,
Kimondani végre, ezt a helyet szeretem.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Ha elmész, ne mondd azt, hogy " Elmegyek "
még azt se, hogy ,, Megyek, de visszajövök.",
csak ,, Visszajövök." Azt az undokságot,
hogy közben elmész, ebből is tudom.

Lásd, a temetők kapuján
ízlésesen, és a közbeeső
halálra való minden célzás nélkül
csak ennyi áll: ,,Feltámadunk".

Devecseri Gábor
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Oláh Gábor: Fölfeszített nemzet

Szomorúságom gyász palástját
Lelkem vállaira övezvén:
Fölfeszíttetem most magamat
Elárult nemzetem keresztjén.

Minden csapás testemre szálljon,
Minden szög véres szívem fúrja,
Haljak meg minden nap leszálltán,
Támadjak minden reggel újra.

Nem éltem át minden tusáját,
Nem adtam érte minden órám,
Magam kedvére dalolgattam
Az ő halálos dáridóján.

Mintha leszakadt ága volnék
A fejszére megítélt fának:
Bennem a rácsapódó, durva
Fájdalmak szinte bízva fájnak.

Megásott sír, koporsója:
Mintha csak tragikus tárgy lenne,
Mintha jelenem és jövendőm
Nem halottan feküdne benne.

Minden szégyen, minden gyalázat
Ecetje torkom s lelkem ölje,
Szaggassa májam víg tempóban
Az álnokság vas csőrű ölyve.

Oh, mert nem voltam hű eléggé
Nagy nemzetem tűnt idejéhez,
Nem véreztem eléggé, látván
Bús fajomat: míly szörnyen vérez

Szegény magyar! Ha legimádóbb
Fiad is ily mostoha hozzád,
Mit várj azoktól, kik lelkedre,
Testedre most vetik a kockát?

Meghalsz, mert nincs egy hű, igaz szív,
Ki megváltásod díja volna,
Meghalsz, mert minden akarat, vágy,
Az önzés ormát ostromolja.

Szomorúságunk gyász palástját
Lelkünk vállaira övezvén:
Feszíttessük fel mind magunkat
Elárult nemzetünk keresztjén.
Add a comment...

Post has shared content
Befejezni a napot szépen,
bízni az óra örömében,
az álom hajóján kivárni,
szeretteinknek jót kivánni,
élőnek, holtnak, szeretteink
szeretteinek szép rend szerint,
örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kivánni az örömnek.
Devecseri Gábor 
(Budapest, 1917. február 27. – Budapest 1971. július 31.)
Animated Photo
Add a comment...

Post has shared content
A nap kering, a perc szalad,
marasztalom, de nem marad.
Egyszerre egyhelyben megáll,
elküldeném, de egyre áll;
meglódul, hirtelen leül,
megmarkolom, kegyetlenül
kitépi magát - sánta eb,
rohan két hosszabb-rövidebb
óramutató-lábon el ;
megvádolom, de nem felel;
megdicsérem, csak mosolyog;
marasztalom, továbbforog;
meg-megszakítja önmagát,
villantja holdját, csillagát;
trapéz-ugrással szökken el,
vádolva kérdem, nem felel;
artista-tánca mind vadabb;
ráng mint a húr, döng mint a dob;
hajnalra meg-megszelidül,
olyankor áll, szalad, meg ül,
mindhármat egyszerre teszi
s így önmagát megszünteti;
de mikor szárnya meg se lebben,
akkor száll a legsebesebben.
                         Idő játék/Devecseri Gábor
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Devecseri Gábor: Csak

Ha csak egy szőlőlevelet
sikerül megörökítened,
ha egyetlen sorod is odaérez
a feszes fürtszemek fényköréhez,
vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve, hozzá szót is találni,
vagy ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belemerülni
mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Devecseri Gábor - Itthon vagy-e kedves

Itthon vagy-e kedves, itthon-e?
Szíved a szivemhez hajlik-e?
Kezed a kezembe simul-e?
Ha simul, ha hajlik, tekints le.

Magas hegy tetején sziklaszál
sziklaszál tetején cifra vár.
Cifra vár, sziklaszál, meddig áll?
Tovább él náluk e madrigál.

Mint a zúgó erdő, a szivem,
nem csendesül el, csak sziveden.
Fentcikázó sólyom a szemem,
szemed sugarában megpihen 
Photo
Add a comment...

Post has shared content
... vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve, hozzá szót is találni,

vagy ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belemerülni

mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába."



Devecseri Gábor: Csak
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Devecseri Gábor: Mélység

Folyó partján ülnék, hol a
víz csillogva kéklik.
Mély lenne, de én lelátnék
egész a fenekéig.

Ó, ott ülni s erős hitet
merítni a mélyből
s ismerni a halakat is,
valamennyit, névről.

Vagy bányában keresni a
csengőhangú ércet,
halk esőben szomorúság,
korty vízben az élet.

S pusztaságban kóborolni,
vagy, miként a kristály,
megülni a hegy tetején,
lélek nélkül, tisztán.
Photo
Add a comment...
Wait while more posts are being loaded