Post has shared content
Gámentzy Eduárd:
Nevessünk

Nevessünk!
- Szenvedtünk már érte.
Rajzoljunk Napot az éjsötétre!
Fessünk virágot kövekre, hóra.
Felejtsük el, hogy lenne-volna!
Van mindenünk ami csak számít!
- Szívünk…
és könnyünk úgy világít
Fekete rögökön,
Tócsákban, sáron,
Hogy aki keres,
Az ránk találjon…

Photo

Post has shared content
Majtényi Imre: A tavasz

Csipkés rüggyel,
madárfüttyel köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy almafát,
és a fáról, minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.
Photo

Post has shared content

Post has shared content
Palotai János:
Élj úgy

.
Élj úgy, hogy életed
ajándék legyen azoknak,
kik szeretnek Téged.
Élj úgy, hogy gyermekeid
ne kötelességből, szívből szeressenek.
Élj úgy, hogy ne kelljen megbánnod
elhamarkodott tetteidet.
Élj úgy, hogy tiszteljenek,
légy nyílt és őszinte,
de hagyd, hogy szeressenek.

Photo

Post has shared content
Rhorer Viktor:
A szeretet háza

Építhetnénk házat a szeretetnek,
alapokat raknánk tiszta mosolyokból,
kedvességből falat, tetőt a jó szóból.
Öröm enyhítené így a terhet,
gondozhatnánk színes, termő kertet,
méhek szállanának ezernyi virágról,
gyümölcs hullana a dúsan termő fáról.

Oltárt állítanánk hét óvó kristályból,
akkorra, ha estefelé végzünk,
rajtunk múlik majd, hogy merrefelé nézünk.
Eltörölnénk tán a fáradt, boldog könnyet,
megölelve egymást, lehunyva szemünket,
várva a jelre, a fehér ragyogásra:
hogy érdemesek vagyunk újra e világra.
Photo

Post has shared content
Sohonyai Attila - Ami neked

Akár minden bókod – de inkább értő csended.
Akár dicsérő szavad – de inkább biztos ölelésed.
Akár a vihartapsod – de inkább halk becsülésed.
Akár egyetlen csókod – de inkább mindened;
akár ami nekem vagy – de inkább, ami én neked.

-----------------------
Több tartalomért:
http://www.facebook.com/SohonyaiVersek
https://www.youtube.com/sohonyaiattila
Photo

Post has shared content
Dúdoló

Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.

Havazás lennék, mintha volna
kedvem és pénzem annyi hóra,
mellyel ember ily hitvány bőrben
havazhat egész esztendőben.

Lassún, mint akit nem is kérnek,
lennék Föld felett lengő ének,
egy szál ingben is elringatnám,
elmúlásommal sem ríkatnám.

Lennék mindenség ingecskéje,
öltözködnék a szegénységre,
ne üssön át az éjszakákon
vacogó lélek, fázó álom.

Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
csitítgató is ott, hol láz van.
Méltóságos a pusztulásban.

Farkas Árpád

Farkas Árpád (Siménfalva, Hargita megye, 1944. április 3. –) József Attila díjas erdélyi magyar író, költő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Fotó: Madarasi Hargita
Photo

Post has shared content

Post has shared content
PhotoPhotoPhotoPhotoPhoto
2017. 01. 16.
6 Photos - View album

Post has shared content
Tornay András:
Tudom, hogy mindig velem vagy

A legnagyobb titkod, hogy
rejtőzködsz, s mégis itt vagy
tüzed lángol, s mégsem ég el soha
kezeid csillagokat óvnak pusztuló zuhanástól
csonkaságod megmutatva hívsz teljességedbe
néma minden hangszer, s
mégis szimfóniák születnek színeidből

A hajnal hallgatagságában
Az éjszaka nyugalmában
A múlt idő hibáiban
A jövendő álmaiban
A völgyben, a kanyarban
A földben, a magasban
Közelben és távolban
Könnyben és mosolyban
Tudom, hogy mindig velem vagy.
Photo
Wait while more posts are being loaded