Post has shared content
474 éve 1542.09.26.
Nemzetközi keresztény sereg vonul Buda visszafoglalására
, de kudarcot vall.
Buda ostroma 1542
Buda ostroma 1542. szeptember 26. és október 9. között zajlott, mely az első visszafoglalási kísérlete volt Magyarország fővárosának a törököktől. A Német-római Birodalomból és más területekről összegyűlt hatalmas seregek későn érkeztek a budai vár és Pest alá, s a két hétig tartó ostrom alatt csupán utóbbi város elfoglalásával próbálkoztak, de az sem sikerült. Az előkészületek hiányosságai és a tehetségtelen hadvezetés volt az egyik oka a kudarcnak. Ebből fakadóan a meredek sziklán elhelyezkedő várat – amelyet az utóbbi években megerősítettek –, nem lehetett elfoglalni.

Buda visszafoglalási kísérlete miatt 1543-ban I. Szulejmán személyesen vezette a hadait Magyarország ellen, hogy a budai vilajetet kiszélesítse, ezáltal bővítve Buda védelmét.

Előzmény
1540-ben Szapolyai János halála után a király hívei nem I. Ferdinánd osztrák főherceget választották meg, ahogy azt a váradi békében kikötötték. Helyette Szapolyai csecsemő fiát, János Zsigmondot emelték trónra. Ferdinánd kétszer tett kísérletet trónigénye érvényesítésére, 1540-ben és 1541-ben Buda ostromával.
Az első próbálkozáskor a törökök még nem léptek közbe, de a második alkalommal a Wilhelm von Roggendorf vezette jóval nagyobb Habsburg sereggel szemben már cselekedniük kellett. Fráter György elszántan védte a németektől Budát a királyától kapott parancs értelmében és abban a meggyőződésében, hogy ha Ferdinánd lesz Magyarország egyedüli ura, akkor azzal elvész az ország önállósága. György azonban rosszul számított, amikor erre a célra a török segítséget akarta használni (szintén Szapolyai utasítására), mivel a Szapolyai-párti Magyar Királyság sokkalta inkább Szulejmán érdekeinek kiszolgálója lett, de a szultán is igen hamar rájött, hogy a magyarok nem megbízható szövetségesek, ezért a középső területek megszállásával egy új oszmán tartomány alapjait rakta le, melyhez Buda elfoglalását is elhatározta. Ezért amikor von Roggendorf seregét megsemmisítette a török felmentő had, a szultán magához kérette Izabella királynét, György barátot, a gyermekkirályt és a Budán tartózkodó előkelőségeket. Mialatt azok távol voltak a török haderő besétált az őrizetlenül maradt várba. Természetesen Szulejmán a gyermekkirály láttán nem hagyta kárpótlás nélkül az özvegy királynét, hanem közölte vele, hogy a tiszántúli területeket és végig a Szapolyai-pártiak kezén levő Erdélyt meghagyja, de természetesen évi 10 ezer arany adó fejében.

Következmény
Október 10-én a keresztény sereg szégyenszemre feloszlott. Ferdinánd azonban 7000 katonát még fegyverben tartatott, hogy fedezzék Bécset, ha netán a török mégis támadásba lendülne.
A csúfos kudarc nagyon lesújtotta a magyarokat és a németeket egyaránt. Ferdinánd úgy értékelte testvére, Károly előtt a vereséget, hogy csupán a megfelelő vezetés és az összetartás hiányzott a sereg katonáiból.

Mohács és Buda után már egészen nyilvánvaló lett, hogy Magyarország nem lesz többet meghatározó szerepkörű Közép-Európában.
A német birodalmi sereget 1542 után visszatartották a magyarországi harcoktól és a francia frontra irányították őket. Perényit rövidesen őrizetbe vették, azzal vádolva, hogy Ferdinánd ellen akar fellépni. A további védekezés megszervezésére a főherceg és király további intézkedéseket tett, mert tudta, hogy a török válasza nem marad el, főleg azután, hogy követekkel akarta áltatni a szultánt, miközben a keresztény sereg támadott.

Ferdinánd látva, hogy Pest és Buda alatt érdemlegeset az olasz és magyar hadsereg tudott felmutatni, ezért a jövőben több ilyen nemzetiségű katonát kívánt fegyverben tartani a török ellen Magyarországon. Sajnos a birodalmi gyűléstől megint csak ígéreteket kaptak a magyar rendek, mert a következő évi török hadjárat során egy fillért sem fizettek, s semmilyen katonai egységet nem adtak a német fejedelmek, miközben a szultáni had sorra foglalta el a várakat a Dunántúlon és az Alföld északnyugati sarkában.

György baráték sem tehettek mást Erdélyben 1542 után, minthogy felmondják a gyalui egyezményt és kimagyarázkodják magukat a szultán előtt. György barát beszedte az országban a Porta által igényelt 10 ezer arany adót, s hozzálátott, hogy megszervezze az erdélyi államot. Azonban továbbra sem tett le arról, hogy korábbi hibáját helyrehozza, s Budát valamiképp visszaszerezhesse, de most látta, hogy aprólékos munkára van szükség.

Buda 1686-ig maradt török kézen. Bár a török háborúk alatt több ízben is vissza akarták foglalni, de a korabeli hadvezetés hiányosságai és nem kellő szervezettsége miatt a törökök hasznukra tudták fordítani a budai vár elhelyezkedéséből fakadó előnyöket. Az utolsó ostrom kísérletkor az új, modern nyugati sereg már kellő szervezettséggel, új fegyverekkel és jobb stratégiával fogott bele Buda visszafoglalásába. Bár a törökök végig tartották magukat, de a keresztény sereg nem vonult vissza, még a felmentősereget is megverte, s kitartó ostromlással végül sikert ért el.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
313 éve 1703.09.26.
II. Rákóczi Ferenc uralja Magyarország nagy részét (amint ezt XIV. Lajos francia királyhoz írt levelében tanúsítja).
1703. szeptember 26-án már azt írhatta XIV. Lajosnak, hogy az ország egészen a Dunáig hatalmában van. 1705-re kezére került a Dunántúl nagy része is, úgyhogy a császáriak a Dráván túlra, a Határőrvidék és Dél-Erdély területére, illetve a nagyobb várakba szorultak vissza.
1703-ban az elégedetlen parasztok, a szélnek eresztett végvári ka­tonák, valamint Thököly bujdosó kurucai a Tiszaháton felkeltek a Habsburg kormányzat ellen, s mozgalmuk vezetésére hazahívták a Lengyelországba me­nekült II. Rákóczi Ferencet. A felkelőkhöz egyre nagyobb számban csatla­koztak nemesek, sőt arisztokraták is. A kuruc sereg az első években – midőn a császári erők zöme a spanyol örökösödési háborúban volt lekötve – sike­reket aratott, s ellenőrzése alá vonta az ország területének nagy részét.
Egy egyszerű jobbágy így panaszolja el helyzetét: "... sanyargatnak minket, de már nem sokáig. A munkácsi asszonykapitánynak1 van egy fia2. Idegenben őrizteti a császár. Azt hiszi szegény, hogy a sasból lúdgunarat lehet nevelni. Hanem az a sas majd kirepül egyszer. Idejön. Mert parancsol neki ez a föld. És akkor sereget is terem ez a föld ... Arra fönt a hegyekben már hívogatja őket hírlátóval s töröksíppal valami Esze Tamás nevű áldott csavargó. De miértünk itt a síkon, a Dunamentén még nem üzent el."

Az 1703-ik év tavaszán már lobogtak a "Hazáért és Szabadságért" feliratú Máriás zászlók. Alighogy híre ment a fölkelésnek, Pest megye alispánja, Sőtér Ferenc is a fejedelemhez csatlakozott és Rákóczi egyik ezredének parancsnoka lett. A fejedelem 1703. szeptember 13-án kiáltványt intézett Pest megye lakosságához, fegyverbe szólítván mindenkit, mert "... ha most nem, soha többé hazánk szabadulását nem remélheti ..."3

A váci káptalan is csatlakozott Rákóczihoz. Berkes András püspökhelyettes nagyprépost is részt vett az 1705. évi szécsényi és az 1707. évi ónodi országgyűlésen, ahol a Habsburgokat megfosztották Magyarország trónjától és Rákóczi Ferencet választották fejedelmül. A király Rómában emelt panaszt. XI. Kelemen pápa 1709. szeptember 14-én kelt brévéjében fel is szólította a magyarországi papságot, hogy hagyja el a fölkelőket és térjen vissza a királyhoz, különben a lázadókat megfosztja méltóságuktól és javadalmaiktól. Keresztély Ágost hercegprímás, akire a törvény végrehajtását bízták, föl is szólította a fölkelésben részt vevő egyháziakat, hogy 4 héten belül hódoljanak be a császárnak. A váci káptalan nem nyilatkozott. Ezért a prímás 1709. december 18-i ítéletével a nagyprépostot és káptalant "minden egyházi méltóságától, cselekvő és szenvedő szavazati jogától" megfosztotta4, ám ez gyakorlati következmény nélkül maradt. Nagyobb csapás volt, hogy a szerb csapatok Vácot még ugyanazon évben kifosztották.5 A váci káptalannak ez a "hűtlensége" a szatmári békekötés után feledésbe ment.

Istenért! Hazáért! Szabadságért!

A XVII. sz. végére a török végleg kitakarodott országunkból. Megszűnt a 150 éves török elnyomás. A háborúból népünk minden erejével kivette részét: fiai az első sorokban harcoltak, az átvonuló csapatokat a magyar éléskamrából élelmezték s a magyar jobbágyok adójából fizették a katonák zsoldját. A török ugyan kitakarodott, de helyette egy másik elnyomó telepedett a magyarra - a Habsburg császári ház. A csatangoló, ide-oda vonuló zsoldos csapatok mérhetetlen csapást jelentettek az országra. A jobbágyság életét szinte elviselhetetlenné tette. A Tiszaháton 1703 elején új rebellió érik Rákóczi szabadságharca! 1703. szeptember haváról írja a Nagy-Kőrösi Krónika 78. lapján "hogy Kőrös városa és szomszédságában az egész vidék Kénytelenített Rákóczi fejedelemnek hódolni." Ezen időből való Rákóczi fejedelem védlevele, mely 1703. október 22-én kelt.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
168 éve 1848.09.26.
Jellasics császári tábornagy, horvát bán csapatai elfoglalják Székesfehérvárt.
Legújabbkori önálló fegyveres erőnk, a Magyar Honvédség 150 évvel ezelőtt, 1848-ban alakult meg.
Viharos történelmi időkben. Hősiesség és ármány szülöttje volt ez a honvédség, nem mentes a krízisektől és számos vonatkozásban legendákkal övezve. Sajnálatos, hogy mindmáig a témáról önálló monográfia nem jelent meg.
Ez az 1848-as szeptember eseménydús hónapjává vált a magyar szabadságharcnak. Az események szinte napról-napra bonyolódtak. Politikai intrikák, személyi nézeteltérések, az egymásmarás harapództak el a kormányban és a kormányszervezetekben. Példák tucatját sorolhatnánk fel, de minek? Tudomásul kell vennünk a történteket, amelyek sajnos nem újak legújabbkori történelmünkben
Jellasics három oszlopban vonultatta seregét a Dunántúlon. Politikai célja az volt, hogy titkos bécsi megbízás alapján, Pest-Budát elfoglalja, a „magyar rebellió”-nak véget vessen, és így alkalmat adjon a Habsburg Kamarillának, hogy az eddigi magyar követeléseket (és kedvezményeket) a változott európai helyzetben visszavonja. Ha a magyarok ellenállnak – Jellasics fegyverrel csinál rendet. És akkor – a magyarokkal szemben jóindulatú, kissé együgyű – V. Ferdinándnak azt lehet mondani: lám, szép szóval nem érhettünk el semmit Magyarországon. A Habsburgok ellen fegyverrel lázongó magyarokat nekünk magunknak kellett erőszakkal móresre tanítani.
A horvát bán főserege Székesfehérvárt közelítette meg. A magyarok visszavonulási útját akarta így elvágni és egyben nyugati irányból Buda felé vonulni. A Hartlieb altábornagy vezette oszlopnak út közben kellett Jellasicshoz csatlakoznia, míg a két másik osztrák tábornok Karl Roth és Hans Phillipovits kb. 10 ezer emberrel Bécs-Dombóvár-Ozora felől közeledett Székesfehérvárhoz, hogy csatlakozzon a horvát bán és császári generális főseregéhez. Szeptember 26-án Székesfehérvár puskalövés nélkül Jellasics hadai kezébe került.
A magyar szabadságharc napjai megszámláltattak...
Kossuth ebben a vészhelyzetben kiáltványban fordult a Magyarországon kívül állomásozó magyar ezredekhez. „Veszélyben a haza!” jelszóval hívta őket az ország védelmére. Majd megindult az Alföldre, hogy a honvédség részére újoncokat toborozzon.
Székesfehérvár elestével egyidőben a bécsi központi hatalom érvénytelenítette Batthyány Lajos újból való miniszterelnöki kinevezését. Franz Philipp Lamberg gróf altábornagyot ugyanakkor kinevezte a Magyarországon állomásozó császári-királyi hadsereg élére, és Mailáth György országbírót – fittyet hányva az 1848. március 15-e utáni engedményeknek – „királyi helytartóvá” léptette elő.
http://www.forrasfolyoirat.hu/9809/gosztony.html
Photo
Add a comment...

Post has shared content
167 éve 1849.09.27.
Klapka György tábornok aláírja a komáromi vár megadásáról szóló dokumentumot.
* A komáromi vár ostroma * az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő katonai és politikai jelentőségű eseménye volt, amely 1848 decemberében kezdődött meg, és 1849. szeptember 27-éig, a komáromi vár átadásáig tartott. A Klapka György vezette várvédők a világosi fegyverletétel után másfél hónapig kitartottak az osztrák túlerő ellen és egész Európában utolsóként tették le a fegyvert az 1848-49-es forradalmi hullám harcosai közül.
Szeptember 27-én végül aláírták a vár átadásának feltételeit tartalmazó okmányt, az úgynevezett „hódolati szerződést”. Ennek színhelye Haynau hadiszállása, a Komáromtól kb. 4 km-re levő Herkálypuszta volt. A fegyverletétel feltételéül korábban szabott országos amnesztiáról és a többi hasonló követelésről Klapkáék lemondtak, és az új feltételek már csak a komáromiakra vonatkoztak. A megadás feltételei a következők voltak:
„1. A várőrség fegyver nélkül szabadon bocsáttatik.
A tisztek kardjai tulajdon gyanánt megmaradnak.
Oly tisztek, kik ezelőtt a cs. kir. hadseregben szolgáltak, külföldre szóló útleveleket nyernek. Akik ilyeneket nem kivánnak, szabadon hazabocsáttatnak, kivéve azokat, akik magukat önként jelentenék.
A honvédtiszteknek, t. i. azoknak, akik ezelőtt nem szolgáltak, szabad tartózkodás engedtetik a hazában, minden fentartás nélkül jövendő alkalmazásukra nézve.
A cs. kir. ezredbeli legénység közbocsánatot nyerve, mindazon egyénekkel együtt, akik időközben tiszti állásra léptek, szabadon elbocsáttatik s a későbbi törvényes üldözés elől valamennyien felmentetnek.
2. Külföldre szóló útlevelek mindazoknak adatnak, akik olyakat 30 nap alatt követelnek.
3. A tiszteknek egy havi díj, a legénységnek 10 napi zsold adatik osztrák bankjegyekben, cs. kir. szabályszerű hadi illetmény szerint.
4. A várőrségnek kincstári utalványok kiadása által előidézett kötelezettségei kiegyenlítésére 500,000 pengő forintok fizettetnek osztrák bankjegekben.
5. A Komáromban lévő elnyomorodott, s beteg harcosok jövője biztosíttatik.
6. Ingó, s ingatlan magánvagyonát egyáltalában mindenki megtartja.
7. Hogy hol, mikor s mi módon tétetnek le a fegyverek, később fog meghatároztatni.
8. Az ellenségeskedések ezennel mindkét részről megszüntetnek.
9. A vár hadi szokás s mindkét részrőli ratifikáció után átadatik.
Kelt a Herkály-pusztán, Szept. 27-én 1849.
Haynau s.k.,
táborszernagy.
Takács [Nándor][2], százados.
Gasparitz, százados.
Mednyanszky Sándor alezredes.
Rutkay [István], alezredes.
Prágay [János] alezredes.
Gróf Zichy Ottó, ezredes.
Gróf Esterházy Pál, ezredes.
Janik János, ezredes.
Szabó Zsigmond, ezredes.
Kászonyi József, ezredes.
Aschermann Ferenc, [ezredes] várparancsnok.
Klapka György, vár- s hadseregparancsnok.

A megkötött szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt (menlevelet, németül geleitschein-t) kaptak. (Ezek a papírok sok embernek mentették meg az életét a megtorlás idején, köztük Jókai Mórnak is.) Klapka a város valamennyi polgári tisztviselőjének is megszerezte a menlevelet katonai állományba vételükkel, így mintegy 30 ezren jutottak hozzá.

Október 1–4. között az egész erődrendszert átadták az osztrákoknak, Klapka utolsó szemléjét október 2-án, a Csillagerőd mellett tartotta.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kom%C3%A1rom_ostroma_(1848%E2%80%931849)

http://www.nimrod-mohacs.hu/content/1849-emigr%C3%A1ci%C3%B3ban-klapka-gy%C3%B6rgy
PhotoPhotoPhotoPhotoPhoto
2016-09-27
5 Photos - View album
Add a comment...

Post has shared content
120 éve 1896.0.27.
A hajózhatóvá tett Vaskapu-csatorna ünnepélyes megnyitása az Al-Dunán, I. Ferenc József császár és király, I. Károly román király és I. Sándor (Aleksandar Obrenović) szerb király jelenlétében.
Az al-dunai hajózás legnagyobb akadálya évszázadokon át a Vaskapu volt. A veszélyes szakasz csak magas vízállás esetén volt járható. A hajózási akadályok leküzdésére már a római időkben is kísérletet tettek. A Duna medrében levő sziklákat az akkori technikával nem tudták eltávolítani, ezért a jobb part mentén hajózócsatorna építésébe fogtak. A római idők elmúltával azonban az Al-Duna mint kereskedelmi út hosszú időre jelentőségét vesztette. Csak a napóleoni háborúk utáni gazdasági visszaesés hívta fel a figyelmet az addig elhanyagolt keleti kereskedelemre. A Magyar Királyi Helytartótanács 1840-ben kidolgozta a folyam átfogó szabályozásának tervét, a munka megkezdését azonban az irreális költségek lehetetlenné tették. Az állami kezdeményezés után Széchenyi István gróf is kiállt a Vaskapu szabályozása mellett, aki 1830 júniusában Pestről indulva a Fekete-tengerig hajózott egy négyevezős lélekvesztőn. Útját Konstantinápolyban fejezte be, ám ott hiába győzködte a szultánt és a török hatóságokat a tervezett építkezés hasznáról. A krími háborút lezáró párizsi béke 1856-ban kimondta a dunai közlekedés szabadságát, így a Vaskapu szabályozásának kérdése nemzetközi szinten is előtérbe került. 1878-ban a Berlini Kongresszus döntése értelmében ennek költségeit és technikai megvalósítását az Osztrák-Magyar Monarchiára bízták. A korszak mércéje szerint hatalmas vállalkozásról volt szó: a partról és a sekély vízből 227 ezer köbméter sziklát kellett kiemelni, 162 ezer köbmétert pedig a zúgó áradatban kellett felrobbantani. A csatornát 1896. szeptember 27-én avatták fel. Az összes munkálatok azonban csak 1898-ra készültek el és a többi csatornával együtt október 1-jén adták át a forgalomnak. Az építkezés költsége eredetileg 9 millió korona lett volna, amit ugyan alaposan túlléptek, de a ráfordítás még így is hamarosan megtérült.
A munkák nagy részét magára vállaló Magyarországot bizony kihagyták az ünneplésből. Az 1896. szeptember 27-i ünnepélyes avatás magyarok, magyar lobogó nélkül zajlott. Elsőként az osztrák-magyar uralkodóról elnevezett Ferenc József luxusgőzös - fedélzetén a névadó uralkodóval, a román és a szerb királlyal, miniszterekkel, diplomatákkal - haladt át a Vaskapu-csatornán, a császári fekete-sárga, valamint a szerb és román lobogókkal feldíszítve. A partokat is ugyanígy fellobogózták. Csak a magyarok és a zászló nem voltak ott.

A Budapesti Hírlapból:
"Mély szomorúsággal tölt el bennünket az a fény és pompa, amellyel odalenn az ország déli határán megülték a Vaskapu csatornájának felavatását. Azt hittük, fel voltunk jogosítva remélni, hogy az lesz az ezeréves ünnepünk koronája; de minden volt ott, csak az ezeréves Magyarország nem volt ott. Még csak a modern Magyarország sem volt ott. Magyarország királya sem volt ott. Magyarország színei, Magyarország nyelve sem voltak ott" – írta keserűen a Budapesti Hírlap cikkírója.
A botrányt fokozta, hogy ünnepi beszédében Ferenc József császár és király csupán a Monarchiát említette és dicsőítette, a Magyarország nevet ki sem ejtette a száján. A képviselőházban ez ügyben Apponyi Albert interpellálta Bánffy Dezsőt, de az akkori miniszterelnöknek csak kínos magyarázkodásra futotta.

http://amulok.blogspot.hu/2014/11/deli-vegeken-harmadik-napon-majdanpek.html
Photo
Add a comment...

Post has shared content
168 éve 1848.09.22.
Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány nevében kiáltványban hazahívja a külföldön szolgáló magyar katonákat.
Az Országos Honvédelmi Bizottmány (röviden Honvédelmi Bizottmány, vagy OHB), az 1848-49-es szabadságharc idején, 1848. október 2-a és 1849. április 14-e között a magyarországi végrehajtó hatalom legfőbb testülete (kormánya) volt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gos_Honv%C3%A9delmi_Bizottm%C3%A1ny 
Photo
Add a comment...

Post has shared content
311 éve 1705.09.20.
A szécsényi országgyűlés összehívása.
"Szécsényi országgyűlés akkor és most, 1705–2016"
Háromszáztíz évvel ezelőtt a szécsényi országgyűlés elfogadott egy programot, melyre az akkori Magyarország leggazdagabb főura vagyonát, családi boldogságát, szabadságát, egyszóval életét tette rá. Adódik a költői kérdés: Ma hány magyar képviselő vállalná az általa meghirdetett és elfogadott programért akár a száműzetést is?
"Háromszáz" évvel ezelőtt a magyarság szerte a Kárpát-medencében egy kis nógrádi településre, Szécsényre vetette tekintetét. De fél szemmel idefigyeltek a hadban álló európai nagyhatalmak is. Főleg Bécsben igyekeztek mindent elkövetni, hogy akadályt gördítsenek egy Rákos mezei országgyűlés elé. A császári hadak élére új parancsnokot neveztek ki. A tessék-lássék módon a kurucok oldalára átállt mágnások előtt vastag mézesmadzagot húzogattak. Már két éve zajlott a szabadságharc, és az ország jelentős része a kurucok kezén volt, amikor 1705 nyarán meghalt I. Lipót császár, magyar király. Örökébe lépő fia, I. József trónra lépésével kérdések sokasága merült fel, melyekre gyors választ kellett adni.
Először is uralkodását a magyarok nem fogadták el, mert törvénytelen volt, hisz az 1687-es országgyűlésen a rendek kijátszásával hozták meg a választó királyságot örökös királysággá alakító végzést és törölték el az Aranybulla ellenállási záradékát. Módszereiben hasonló eljárást láthattunk alig több mint egy éve a mai Magyarországon, amikor I. Gyurcsány Ferenc választás helyett örökléssel vette át a hatalmat. Úgy látszik, mindegy, hogy királyság vagy köztársaság, a hatalom megkaparintásának és megtartásának praktikái azóta mit sem változtak. Csakhogy ezelőtt három évszázaddal az ellenzék még nem felejtette el, hogy a magyar nemzet akkor volt erős és nagy, mikor saját törvényei szerint élt, melyeknek alappillére a szabad királyválasztás és az Aranybulla ellenállási záradéka volt.
Így aztán hiába ígérte az új uralkodó a fegyverre kapott magyarság sérelmeinek orvoslását, a nemzet nem adott hitelt a Habsburgok újabb ígérgetéseinek. Rákóczi is látta, hogy az országgyűlés összehívása elkerülhetetlen, és lépéseket tett ennek érdekében. Szerette volna a régi hagyományt feltámasztani és szabad királyválasztó országgyűlést összehívni Rákos mezejére. Közben a harctéren is zajlottak az események. A tervezett dunántúli hadjárat meghiúsulása ugyan nem rontott a kurucok helyzetén, de a Vág menti hadjárat felemás eredményének a későbbi következményeivel is számolni kellett. A végső lökést az országgyűlés összehívására a francia követ adta meg, aki közölte, hogy XIV. Lajos addig nem köt szövetséget a magyarokkal, míg I. József a királyuk.
A fejedelem a nyár folyamán Nyitra várából készítette elő a gyűlést, végül is a hadi helyzet alakulása miatt nem Rákosra, hanem Szécsénybe hívta össze. A történelmi jelentőségű ülésen hat püspök, harminchat főúr, huszonöt megye és a városok csaknem mindegyikének követei vettek részt. Szeptember 12-én Rákóczi nyitotta meg az országgyűlést, majd Ráday Pál üdvözölte a fejedelmet. Rákóczi bejelentette: „Én magam csak úgy jelenek meg a gyűlésen, mint az ország mágnásainak egyike, vagy még inkább, mint a rendek javáért buzgólkodó polgár. Így hát ezennel leteszek minden hatalmat és tekintélyt, amelyet idáig egyenként letett hűségi esküjük rám ruházott, mert nem akarok előírni, de még csak tervezni sem, semmiféle rendet a gyűlések tartására, hanem követem mindazt, amit ebben az ügyben a rendek közös megegyezéssel elhatároznak és elrendelnek.”
Az október 3-ig tartó országgyűlésen, habár az interregnum kimondását és a királyválasztást a Habsburgok felé is kacsintgató mágnás főurak és a klérus megakadályozták, mégis történelmi jelentőségű döntéseket hoztak, hála elsősorban a nemesség, a városok és a vitézlő rend nevében szóló Consilium Aulicum tagjainak, akik Rákóczi elképzeléseinek voltak szószólói. A királyválasztás helyett a konföderációt fogadták el, és Rákóczit kikiáltották a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé. Először fordult elő a magyar történelemben, hogy egymással szociálisan szemben álló társadalmi osztályok, főuraktól egészen jobbágyokból lett kuruc katonákig szövetkeztek a haza szabadságáért.
Ugyancsak történelmi jelentőségű volt a felekezetek kibékítése, hiszen adott pillanatban úgy tűnt, hogy ellentétük szétfeszíti nemcsak az országgyűlést, de a szabadságharc további folytatását is. Szemléltetésként álljon itt az egyik bizottság megválasztásakor támadt konfliktus leírása Csécsi Jánosnak az országgyűlésről írott latin nyelvű naplójából Kazinczy Ferenc fordításában: „Gróf Szentiványi László katolikus azon volt, hogy neki is adassék hely itt a mágnások között; de ellene nagy tűzzel kele ki Radvánszky János, s kimondta, hogy ő ilyen bírót maga mellett megszenvedni soha nem fog. Mert ez volt az az irtóztató ember, aki gróf Caraffa Antal ausztriai generális által annyi ártatlan magyart, és ezek közt az ő atyját is, Radvánszky Györgyöt, az eperjesi mészárlásban 1687. márciusban pogány kínzások között meggyilkolt. Elszégyenülve némult meg a fenevad Szentiványi, s ámbár minden bizodalmát Bercsényibe vetette, kénytelen vala látni, hogy elmellőzteték.” Ennek párhuzama korunkban, hogy az 56-os mártírokra való emlékezésen az egykori hóhérok is koszorúzni akarnak.
Háromszáz évvel később újra országgyűlést, ezúttal emlékülést tartottak Szécsényben. A jelenlegi 386 fős parlamentnek alig tíz százaléka jelent meg az országgyűlés elnökével és két ellenzéki alelnökével. Csupán ennyi választott képviselő és pár állami vezető érdemesítette jelenlétével emlékezésre méltónak a történelmi jelentőségű szécsényi országgyűlést. Ennek fényében már nincs is mit csodálkozni, hogy 15 évvel a rendszerváltásnak nevezett hatalomátörökítés után Magyarország ilyen szellemi, anyagi és lelkiállapotban van. Így már a december 5-éhez vezető út is jobban érthető.
Háromszáz évvel ezelőtt a szécsényi országgyűlés elfogadott egy programot, melyre az akkori Magyarország leggazdagabb főura vagyonát, családi boldogságát, szabadságát, egyszóval életét tette rá. Adódik a költői kérdés: Ma hány magyar képviselő vállalná az általa meghirdetett és elfogadott programért akár a száműzetést is?
http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=3689

http://magyarhosok.hupont.hu/18/17031711-rakocziszabadsagharc
PhotoPhotoPhotoPhotoPhoto
2016-09-20
7 Photos - View album
Add a comment...

Post has shared content

Post has shared content

A Moldva felől betörő tatárokat a korabeli krónika szerint legyőzték a gyergyói székelyek: Az eseményt pontosan feljegyezte az egykori segesvári kortárs, Georg Kraus (Nagyszeben 1607. szeptember 17. - Segesvár, 1679. január 26.) szász krónikaíró az Erdélyi krónika című művében. Az 1658-as évről írt krónikája végére a következőket írta: „Nota. Szeptember 6-án 150 székely, akiknek Gábor deák volt a parancsnoka, győzelmet aratott 3500 moldvain. 800 moldvai egy halomban feküdt, 1500 pedig nem tért haza, mert szerte a hegyekben agyonverték őket. Mindez szeptember 6-án történt. (A székelyek) 28 zászlót zsákmányoltak." (Erdélyi krónika, Ford. Vogel Sándor, Csíkszereda 2008, 413.)
Photo
Photo
2016-09-17
2 Photos - View album
Add a comment...

Post has shared content
170 éve 1846.09.21.
Széchenyi István születésének jubileumi évfordulójára időzítve - Balatonfüreden vízre bocsátották a „Kisfaludy” névre keresztelt gőzhajót, és ezzel kezdetét vette a Balatonon a gőzhajózás.
Egy kis hajótörténet

A gőzhajó nevét Kisfaludy Sándorról kapta. Első útjára 1846. szeptember 21-én indult, nem kisebb személy 55. születésnapján bocsátották vízre, mint gróf Széchenyi István. A Kisfaludy gőzhajó volt a Balaton első lapátkerekes gőzöse, a hajókázni vágyók Keszthelyről, Keneséről, és Alsóőrsről utazhattak vele Füredre. Fő feladata a szabadságharc idején a délvidéki harcok utánpótlásának biztosítása volt, 1849-ben pedig a hadifoglyok szállításába vonták be. Egészen 1887-ig üzemképes volt.

Bár a replika és az eredeti hajó között rengeteg az apróbb eltérés, így a 2014-es változat korhű, hiteles másolatnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, a készítők törekedtek a minél nagyobb hasonlóságra. Mivel az eredeti tervek a második világháború során megsemmisültek, a fennmaradt feljegyzésekre és makettre kellett támaszkodniuk a gőzös újraépítése során. A nagyobb hatékonyság érdekében az eredeti formát korszerű technikai elemekkel vegyítették.

A legszembetűnőbb különbség a régi és az új verzió között egy hátsó, fedett rész felhúzása, amely sem az eredeti, sem a ’69-ben újjáépített változaton nem szerepelt: itt kapnak majd helyet az eredeti árbocok és vitorlák.

Több, mint sétahajó

A Kisfaludy gőzös nem csak séta-és rendezvényhajóként funkcionál majd. Gyomrában helyet kap a „Reformkori gőzhajózás és fürdőélet a Balatonon” című állandó kiállítás, utasai pedig viaszfigurák segítségével nyerhetnek bepillantást a régi hajós életbe.

A Kisfaludy hajótestét már elszállították Szegedről. A munkálatok teljes lezárását áprilisra tervezik, addig a hajó még hiányzó részei is megérkeznek Siófokra, hogy az utolsó simításokkal befejezhessék a gőzöst.

A Szőke Tisza halála

Egy másik gőzhajó kevéssé vidám története is szorosan kapcsolódik Tápé téli kikötőjéhez: a Szőke Tisza neve valószínűleg minden szegedinek ismerősen cseng. Hazánk egykori legnagyobb oldalkerekes gőzhajójának több, mint tíz éves agóniája nem sokkal százéves születésnapja előtt, tavaly zárult le végleg.

„Az élő halnak élete, a döglött halnak meg halála a víz”

A fent idézettet Matula bácsi mondja Tutajosnak a jól ismert Fekete István-regényben. Bár az öreg halakról beszél, a Szőke Tisza példáján okulva joggal gondolhatjuk, hogy állítása hajók esetében is érvényes.

Ahogyan korábbi cikkünkből is kiderül, a Szőke Tisza végső pusztulása előtt „diszkóhajóként” üzemelt, a 2000-es évekre azonban annyira tönkrement, hogy már az állóhajóként való használata is veszélyessé vált, ekkor vontatták át a tápéi öbölbe. Itt, a hajójavítóban vesztegelve töltötte kényszerpihenőjét, több mint tíz éven keresztül, arra várva, hogy valaki tényleg felújítja. Eközben többször gazdát cserélt, a megmentéséről is szó esett, de ténylegesen egyik tulajdonos sem látott hozzá a munkálatokhoz, így 2012-ben eldőlt: a hajót végleg lebontják.

A bontás híre a szegedi lakosság körében nagy zúgolódást váltott ki. A jobb sorsra érdemes, műemlékértékű gőzhajóért csoportok is szerveződtek, a retusáláshoz azonban a hőbörgés nem elegendő, kellő mennyiségű anyagi támogatást pedig több év alatt sem sikerült összegyűjteni.
http://szegedpanorama.blogspot.hu/2013/12/hiteles-masolat-lesz-e-szegeden-epulo.html
Add a comment...
Wait while more posts are being loaded