Post is pinned.Post has attachment
Ady Endre, Bagdy Emőke, Benedek Elek, Berzsenyi Dániel, Farkas Éva, Fésűs Éva, Gazdag Erzsébet, Karinthy Frigyes, Kibédi Ervin, Kosztolányi Dezső, Mentovics Éva, Osváth Erzsébet, Rákóczi Ferenc, Sándor Dénes, Schäffer Erzsébet, Szabolcsi Erzsébet, Szép Ernő, Túrmezei Erzsébet
Add a comment...

Post has shared content
Nincs igazság. Azaz, annyi igazság van, ahány ember van. Mindegyiknek igazsága van.
Ezek nem juthatnak érvényre, ellentmondanak egymással.
De ebből a sok igazságból meg lehet alkotni egy csillogó, hideg, okos, márványszerű hazugságot, melyet az emberek igazságnak neveznek.
Kosztolányi Dezső
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Takarodó

Az élet arany trombitáján
a búcsúzók dalát fuvom.
Völgyekbe bágyad lassan,árván
bércekre zengő indulóm.

Szemem kiégett a gyönyörtül,
fáradt a szám,kezem,fülem,
és egyre lázad,égre hördül
sok vérpiros,sötét ütem.

Tüdőm se bírja.Nyomban éj lesz,
s mégis olyan vad-szenvedélyes
a vágyam,ez a korcs titán.

Könny hull reám az alkonyégbül,
keserű szám is elfehérül,
és vér hörög a trombitán.

Kosztolányi Dezső
Add a comment...

Post has shared content
IN MEMORIAM BARNA GYÖRGY

"Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek..."

(Kosztolányi Dezső)
Add a comment...

Post has shared content
Keresztury Dezső: Aki szeret, félt is
Aki szeret, félt is; ha másra áldoz
mindent: az érdemét tudó erény
jogán; ha kárvallott: ahogy szegény
ragaszkodik egyetlen birtokához;
s úgy hurkol, ráfonódva, mint hínáros
mély víz, ki vérzik a magány sebén,
s az is, kiben elhamvadt a remény,
hogy egyszer még visszatalál magához.
Aki szeret, féltsen, ha önmagát
is éri tőre, mely társába vág
a szív eréig, a halálosig.-
De van érzés, mely nem keres csatát,
becsület, mely úgy védi igazát,
hogy hallgat, mint az éj s elbújdosik.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Originally shared by ****
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ÖREG NÉNIKE ÉS A MACSKA

Öreg nénikével már többször foglalkoztam. Közöltem, hogy fehér varrónő, túl van a hetvenen, és nagyon szegény. Szegénysége pedig nem függ össze sem a szilárdulással, sem a lanyhulással. Inkább azzal hozható összefüggésbe, hogy egész életében dolgozott. Varrt mindent, amit egyáltalán varrni lehet.Inget,törölközőt,pólyát és zsebkendőt, paplant és szemfödőt. Ha nála vagyok udvarra néző, földes szobácskájában, jelképes ezüstfénnyel tündököl fel a homályban egyetlen kincse, melyet hosszú életében szerzett:a tű. Most gyakran látom őt kora reggelek havában,a piacon. Félkesztyűt hord, mely keze fejét melegen tartja, viszont ujjait szabadon hagyja, hogy kedvükre fázhassanak. Odamentem hozzá, mert minden alkalmat megragadok, hogy beszélhessek vele. A bódék körül ácsorgott. Itt vaskampókról nyulak lógnak,megnyúzva,téli bundájukból kivetkőzve,s véres-lila húsuk didereg a fagyos levegőben. Együtt bámészkodtunk. Én arra gondoltam, milyen meghatóak ezek a meztelen testek,a leggyávább állatok, melyek azért mindig természetellenes módon múlnak ki, és hősi halált halnak, míg az oroszlánok,a legbátrabb állatok többnyire állatkerti magányukban pusztulnak el, orvosi felügyelet alatt,végelgyengülésben. Nyulat vesz?-kérdeztem tőle.-Dehogy-mondja gyorsan és szégyenkezve,s meghökken attól a gondolattól,hogy ő talán nyulat is vehet.-Csak a fejet akarom hazavinni.Meg a belet.-Magának?-Nem,a macskának.Öreg nénikének van egy kendermagos cicája,mely nagyon hasonlít hozzá.Az is igénytelen,sovány,mint ő.Sohase jut eszébe például,hogy egy milliárdos macskája is lehetne,s türelmesen viseli sorsát.Néha kitátja vérszegény száját,de hang nem jön ki belőle.Nem nyávog.Csak a gazdagok macskái nyávognak.Jócskán kapunk mindent.Két nyúlfejet,sok nyúlbelet.Ha kiteregetnénk az utcára,legalább egy km. hosszú lenne.Ballagunk a zsákmánnyal a budai viskó felé. -Az a baj kérem-sopánkodik az öreg nénike,hogy nincs egér.Ősszel összefogdosta mind.Most nem talál semmit.Rábólintok,és elismerem,hogy a helyzet nehéz.Kellemetlen,hogyha egerek vannak,de az is kellemetlen,hogyha nincsenek egerek.Semmi sincs rendben ezen a földön.De ha nem akad egér,akkor minek a macska?-Az nagyon jó-szól az öreg nénike.Különösen télen nagyon jó.Hálás,emlékező mosoly tetszik fel pergamenarcán,amint beszél.-Tetszik tudni,este odabújik a paplanom alá,és melegíti a lábam.Olyan jól melegiti.Így alszunk el mindig.Én meg a macska. A macska tehát az öreg nénike kályhája,mely kellő fűtőanyagot kíván,hogy aztán a kalóriákat átadhassa fázó lábainak,az egyetlen meleget,melyet még kap ezen a világon.Emberek,vigyázzatok,hogy ki ne aludjék a szegények kályhája.
Photo
Add a comment...

Post has shared content
"Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt,
s a porcukor az abroszon a hó."

(Kosztolányi Dezső)
Photo
Add a comment...

Post has shared content
Ó, mint imádlak, mint szeretlek
csordult szivem bálványa, Pest;
ha rámfuvall százszínü lelked,
a vér eremben újra pezsg.
Hogy ifju kedvvel felkerültem,
egy más világ zajgott körültem
s sajgó reménnyel, tétován
bolyongtam útjaid során;
díszházaid kő-Bábelében
zendült meg lantomon a húr,
míg fönnröl a lágy, kék azúr
szelídeden simúlt elébem.
Zajnak, tudásnak városa
el nem felejtelek soha!

Vágyódom én mindég utánad:
ha lábunk friss havat tapos,
s zivataros ütembe vágtat
tovább a csörgő villamos;
de lantom egyformán magasztal,
ha langy, fuvalmas, halk tavasszal
aszfaltba nőtt lombok között
járkál selyembe öltözött
sok lányod, asszonyod s amint mén
szines napernyő-árny alatt
számítva, büszkén, hallgatag
hódít, igéz, reánk tekintvén...
Ó Pest, mi sok szép asszonyod -
s szivet szivem mégsem lopott.

Mindegy. Habár ez a sugáros
érzés reménye nem követ,
szeretlek, édes, büszke város,
imádom a porod, köved,
a partot a nagy, zöld Dunával,
a szürke Gellért bércit által,
mely büszkén nyomja fel tovább
horpadt, de gőgös homlokát;
ott búg, süvöltöz a hajósip,
tolongnak a hidak előtt,
izzadnak a járókelők,
az elhagyott nyomor vivódik;
fuldoklik és felsír, az, ez,
de hangjok a zavarba vesz.

Itt fényes az éj, mint a nappal
s akár az éj, bűnös a nap,
a vérbe lázadozva nyargal
a szenvedély s zajong, kacag.
A csendes utcán nagy titokban
vörössugáru lámpa lobban.
Egy udvaron sípláda szól
s a fél ház vele búg, dalol,
elvész a szó a kába zajban.
Máshol nyekerg a hegedű,
hajlongva kér a félkezű,
és a szemétládára pattan
két sápatag, korán okos
négyéves lányka s - bosztonoz.

Ó, én szeretlek áhitattal
tornyos, kavargó, büszke Pest!
Ha elpihensz, s fáradva halkal
leszáll a csókos, csöndes est,
édes gyönyörtől fuldokolva
megyek ki a körútra nyomba.
Kék és forró az éjszaka,
halk a hegedűhúr zaja.
Bús lelkem ekkor átölelne
magyar, szerelmes városom,
szivemnek húrján átoson
kevély fajom szilaj keserve...
Bár tőlem olykor, pénz hiján
csak rossz hatost kap a cigány.

De félre tréfa, víg enyelgés,
halkabban édes ifjuság!
Így látja Pestet a szerencsés,
de jöjjenek csak a tusák
és törjenek meg búsan, őszen
térjek meg erre s itt időzzem,
nem ismerem meg e helyet
s árnyat találok fény helyett -
lehet; de Pest, szép ideálom,
bár megtör is majd aggkorom,
te majd felismersz akkoron
s engem megejt a régi álom.
Itthagytam lelkem, pénzemet:
elég ok, hogy szeresselek.

Kosztolányi Dezső: Budapest 
PhotoPhotoPhoto
2014-04-23
3 Photos - View album
Add a comment...

Post has shared content

Post has shared content
 
Szabó László Dezső: Este a Duna partján

Ezer gázlámpa fény-varázs
övezte karcsú derekát,
a szökkenő híd karperecként
ölelte át a hűs Dunát.

A parton kóboroltam este…
Rólad mesélt a csobbanás,
a széles parton is feléd vitt
minden forró szívdobbanás.
Elkábított a fény zenéje.
Gyönyörű este van Veled,
mert ide hozott mellém ma este
a szerelem és a képzelet.








Gresham Palota
Photo
Add a comment...
Wait while more posts are being loaded