Post is pinned.Post has attachment
Áprily Lajos, Bódás János, Devecsery László, Dombi László, Dsida Jenő, Eötvös József, Heltai Jenő, Kamarás Klára, Kovács Daniela, Kövér János, Lackfi János, Mécs László, Nagy László, Pilinszky János, Szabó Lörinc, Szent-Gály Kata, Székely János, Vajda János, Vemyercsán László

Post has shared content
Ha szólitana az Úr

Ha elszólítana engem most az Úr
Egy dolgot bánnék nagyon
Ami szeretet szívemben lakik,
Köztetek azt már szét nem oszthatom.

Évekig éltem szeretetlenül
Kenyérharc szívta el maréknyi erőm
De rájöttem egy napon: e szívet itt belül
Szeretni adta nékem Teremtőm.

Bánom nagyon már a sok közönyös napot
Mikor bennem önbaját siratta a lélek
Nem tudtam sokáig, nincs értelme másnak
Csak ha szeretek és másoknak élek.

Mit eddig adtam, tudom, bántóan kevés
Szívemben egyre a kétely szava dúl
Vajon életemre hányast érdemelnék?
Ha elszólítana engem most az Úr..
(Csabai Lajos) 
Photo

Post has shared content
Kolozsvári képeslap
(Csoóri Sándornak, levél helyett)

Mit is írhatnék most, 
tisztelt Barátom!
Éppen zuhog az eső Kolozsváron:
füstöl a por, az asztal csattog, 
mint mikor kukorica pattog
a forró plattenen – 
Nincs ebben semmi rendhagyó.

A Béke téren béke van.
E békének is foga van:
az a december felejtett rég-idő.
Az első sortűz ahol elcsattant, 
ma víg kufárok valutáznak.
Koldusok lepik az utcát.
Mátyást, a régvolt igazságost, 
galambok lepik s galambpiszok – 
Nincs ebben semmi rendhagyó.

Mindenki marja. S van, aki bírja is.
És van, aki öngyilkos lesz, 
ha már a golyó akkor nem ölte meg.
És van, aki egyszerűen csak meghal, 
ahogy szokás – 
Nincs ebben semmi rendhagyó.

A Szamos szennyes, szürke s lagymatag.
A Sétatéren kidöndül minduntalan
egy-egy százados gesztenyefa – 
Nincs ebben semmi rendhagyó.

Egyébként:

Az Szent Mihály-templom még a helyén.
A Mátyás-szobor még a helyén.
A Szamos, a Házsongárdi temető
és a Farkas utca is még a helyén.
Lám, a nyár is még nyárára esik, 
és Kolozsvár is még kolozsváron található.
Akik maradtunk még, itthoni magyarok, 
még mindig magyarok vagyunk, 
s kibírjuk ezt is – 
Gondolom, ebben sincs semmi rendhagyó.

Molnos Lajos 
Photo

Post has shared content

Post has shared content
Vass Lajos
Álom

Álmomban a tenger voltál,
átöleltél, mint egy nagy halat.
Felébredve, párnám könnyes oltár,
szememre fátyol tapadt.

Vízesésben mosni arcom,
réten virágok közt feküdni,
felhőket nézve vívni harcom,
s megint álomba merülni.

Forrás: poet.hu
Photo

Post has shared content

Post has shared content
Kolozsvári éjjel

A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.
Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfalombok összesúgnak:
„Nem ismerem...”
Tárt ablakon az éjszakába
egy nóta száll, halk, mint az ősz.
S a dal és aki zongorázza,
nem ismerős.
Egy kertajtó kilincse moccan
és visszakoccan: „Idegen...”
S rá felbúg rég nem sírt jajokban
az idegem:
Holdas tetők, virághavas tér,
dalok, tüzek, csodák:
nem az enyém többé! - Ahasvér,
gyerünk tovább!

Aprily Lajos
Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító.Jékely Zoltán édesapja.Németh László 1927-ben úgy ír róla mint „szigetről” „a magyar líra pillanatnyi bomlásában”; Formaművészete elismeréseként Benedek Marcell Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Tóth Árpáddal, Juhász Gyulával állítja egy sorba; Rónay György magyarság és európaiság szintézisét fedezi fel lírájában.
Költészetének ihletője legtöbbször az emlékezés, a magány, egy inkább csak vágyott – vagy vágyaiban átélt – világ: a „morajos szikla-ország”, mellyel „egy test”-nek érzi magát.
Photo

Post has shared content
Búcsú nélkül

Elmentél s nyoma veszett a keskeny útnak
mely hozzád vezetett sok forró éjen át
gyémánt szemüket lehunyták a csillagok
csak a fenyvesek vad szelei sikongtak
halottaink felett kihunytak a gyertyák.

Búcsú nélkül keltél útra és könnytelen
mint aki mit sem hagyott el e vidéken
hiába zártam rád szívem vaskapuit
a bánat és a vágy elraboltak tőlem.

Hogyan szedjem fel horgonyát a hajónak
amin itt veszteglek bús harminc napja már
hogyan írjam fel szép neved a falakra
miket a végzet árnyai eltakartak.

Kassák Lajos
(1887 - 1967)
Ha azt mondjuk: magyar avantgarde - ez mindenekelőtt Kassák Lajos. "Ha azt mondjuk: magyar szabad vers - ez mindenekelőtt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: a proletariátus méltó költői hangon szólalt meg magyarul - ez mindenekelőtt Kassák Lajosra vonatkozik. Merjük azt is kimondani, hogy a magyar költészet XX. századbeli történetében Ady Endre és József Attila mellett a harmadik főalak...."
Hegedűs Géza
Festmény:Steve Hanks
Photo

Post has shared content

Post has shared content
CSABAI LAJOS: MINDENSZENTEK

Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.

Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.

Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.

A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.

Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!
Photo
Wait while more posts are being loaded