Profile cover photo
Profile photo
Haiszky Magánnyomozó Iroda
17 followers -
"A kapcsolat Ön és a megbízható információ között"
"A kapcsolat Ön és a megbízható információ között"

17 followers
About
Posts

Post has attachment

Post has attachment

Mostantól minden online szolgáltatást megfigyelhetnek


Július 17-től a magyar titkosszolgálatok gyakorlatilag bármilyen digitális kommunikációt megfigyelhetnek. Széles az együttműködésre kötelezettek köre; függetlenül attól, hogy magyarországi vagy külföldi-e a szolgáltató. A legtöbb ingyenes és fizetős, webes vagy mobilalapú, hang- vagy videóalapú kommunikáció, email, chat és közösségi média érintett. A törvényi indokolás szerint a cél az, hogy a magyar titkosszolgálatok a megváltozott kommunikációs szokások korában is mindent láthassanak – természetesen a vélt vagy valós magyarországi terrorveszély ürügyén. Az új rendelkezések azonban nemzetközi összehasonlításban is erősen jogkorlátozók, számos visszaélésre adnak lehetőséget azoknak a magyar titkosszolgálatoknak, amelyeknek éppen az érintett megfigyelési gyakorlatát nemrég az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogsértőnek találta. Ráadásul az új megfigyelési szabályok gyakorlati haszna és alkalmazhatósága erősen kérdéses.

A brüsszeli terrortámadások után még arról szóltak a hírek, hogy a kormány a felhasználók számára is büntethetővé kívánja tenni a titkosított kommunikációt. Ezt az ötletet kormányzati körökben is hamar elvetették, hiszen gyakorlatilag minden digitális kommunikáció titkosított. Végül a terrorellenes törvénycsomag részeként a parlament az elektronikus kereskedelemről szóló törvényt egészítette ki a digitális kommunikáció kiterjedt megfigyelését lehetővé tevő új rendelkezésekkel. Ezek tartalmát lényegében az ellenzék sem kifogásolta. A kommunikációt biztosító szolgáltatók együttműködési kötelezettségének további szabályait pedig a július 13-án közzétett 185/2016. (VII. 13.) kormányrendelet írja elő.

Kötelező a felhasználót megfigyelni, ha a titkosszolgálatok kérik

Eddig a magyar titkosszolgálatok elsősorban a telekommunikációs cégek, internetszolgáltatók segítségével figyelhették meg a felhasználókat. Az analóg kommunikáció megfigyelése egyelőre fontosabb információforrásnak tűnik a hazai bűnüldözésben és titkosszolgálati munkában. Az új szabályozás azonban az ún. „alkalmazásszolgáltatókat” is együttműködésre kötelezi. Alkalmazásszolgáltatónak minősül gyakorlatilag bárki, aki digitális kommunikációs szolgáltatást nyújt. A webes emailszolgáltatótól, a kommunikációra alkalmas mobilappokon keresztül a multiplayer funkcióval bíró játékszoftverek működtetőjéig.
Az ilyen szolgáltatók mostantól kötelesek egy évig megőrizni a felhasználóikhoz kapcsolódó metaadatokat (pl. felhasználói azonosító, használati adatok, regisztráció ideje, IP-címek) és azokat megkeresés esetén kiadni a titkosszolgálatoknak. A törvény igen tágan határozza meg a metaadatok körét. Kérdéses például, hogy a felhasználó jelszava is megőrzendő és átadandó adatnak minősül-e.

Vélhetően a gyakorlatban lesz olyan megkeresés, ahol a titkosszolgálat úgy értelmezi majd a törvényt, hogy a jelszót is kérheti.
A metaadatok megőrzése és kiadása alól a szolgáltatókat az sem mentesíti, ha jelenleg ezeket ők maguk sem ismerik. A szabályozás egyik célja, hogy ilyen esetben változtassák meg a szolgáltatásaik felépítését, és a jövőben tárolják a metaadatokat. Többé nem nyújtható olyan szolgáltatás, ahol a metaadatokat a szolgáltató sem ismeri meg. Például amelyik szolgáltató eddig nem naplózta az IP-címeket, mostantól az is köteles ilyen adatbázist építeni.
Viszont a szolgáltató továbbra is eldönthetik, hogy magát a kommunikációt végponti titkosítással nyújtják-e, tehát úgy, hogy a titkosítás a felhasználó eszközén történik, és így a szolgáltatók sem férhetnek hozzá annak tartalmához. A Snowden-botrány utáni felhasználói igényeket figyelembe véve több népszerű webes és mobilos üzenetküldő szolgáltatás már most is így működik, és az ilyen kommunikáció tartalmához az új szabályozás sem enged hozzáférést. Az online kommunikáció nagy része azonban ma még nem végponti titkosítással kódolt – ilyenkor viszont a törvény a szolgáltatókat az érintett felhasználó teljes kommunikációjának felfedésére kötelezi. A törvény külön is nevesíti a szöveges, numerikus, képi, hang- és videóformátumú kommunikációt.
 
Bár a szolgáltatók elvileg csak a jogszabályoknak megfelelő megkeresés esetén kötelesek együttműködni, a gyakorlatban csak az eljárási szabályok egy részének betartását vizsgálhatják. Az új szabályozás ugyanis előírja, hogy a titkosszolgálat kizárólag annyi tájékoztatást nyújthat a szolgáltatónak, amennyi az információszolgáltatás teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges. Így a titkos információszolgáltatásra felkért szolgáltatók – eltérően a bűnügyi és más hatósági megkeresések esetén megszokottól – nem is képesek ellenőrizni, hogy az információkérés arányos-e, és különösen, hogy törvényes-e. A szolgáltatók által megismerhető adatok minimalizálása miatt az sem derül ki, hogy a kért adatot a titkosszolgálatok milyen ügyben, egyáltalán egy konkrét ügyhöz köthetően kérik-e.
A szolgáltatónak jellemzően fogalma sem lesz arról, hogy az adatokat egy erőszakos terrorista csoport megfigyeléséhez vagy éppen civil jogvédők segítőinek, újságírók forrásainak leleplezése érdekében igényelik.
Még problémásabb, hogy a megfigyelt kommunikációt, a kiadott metaadatokat és az együttműködéssel kapcsolatos egyéb adatokat a szolgáltató saját maga sem jogosult gyűjteni és archiválni. Tehát a szolgáltatóktól úgy követel meg az új szabályozás adatszolgáltatást, hogy ők maguk utólag nem is ellenőrizhetnék, hogy például melyik felhasználóról, mikor és mit közöltek, melyik hatósággal.

Nem csak a magyar hatóságok kíváncsiak

A magyar szabályozás számos ponton hasonló a július 20-án hatályba lépett új orosz online lehallgatási törvénnyel. Hollandiában és a mindennapos terrorfenyegetettségben élő Franciaországban is hasonló kezdeményezések osztották meg a közvéleményt. De az online megfigyelés és a titkosítás kérdéseiben az USA-ban a legkiterjedtebb a közéleti, jogász szakmai vita.
A magyar törvény előtt az FBI bíróságon próbált kikényszeríteni olyan precedenst, amely által a mobiltelefonok gyártói kötelesek lehettek volna segítséget nyújtani a készülékek feltöréséhez. Szintén az USA-ban keltett felháborodást a techközösségben, hogy a 2016 áprilisában közzétett Burr-Feinstein törvényjavaslat gyakorlatilag a titkosszolgálati megfigyelést lehetővé tevő úgynevezett „hátsó kapuk” beépítésére kötelezné az amerikai techcégeket, online kommunikációs szolgáltatókat. Ez azt jelentené, hogy bár a kommunikáció lehet titkosított, a szolgáltatók szoftverével küldött adatokat a titkosszolgálatok bírói felhatalmazással mégis megismerhetnék.
Vezető techcégek közösen álltak ki a törvényjavaslattal szemben. Szakértők egyébként széles körben egyetértenek, hogy ha egy titkosítást bármilyen szándékkal gyengítenek, azt a kiberbűnözők és más államok titkosszolgálatai szintén kihasználhatják, nemcsak a „kedvezményezett” titkosszolgálatok.

A magyar titkosszolgálatok keze a világon mindenhova elérne

Az új szabályozás egyik különlegessége, hogy „országhatárokat nem ismerő” elérést kíván biztosítani a magyar titkosszolgálatoknak. Nemzetközi jogi szempontból ugyanis erősen aggályos, hogy a törvényi hatály szerint a magyar titkosszolgálatokkal való együttműködésre kötelezhető mindenki, akinek a szolgáltatása a magyarországi felhasználóknak elérhető. Ez a digitális korban azt jelenti, hogy a magyar titkosszolgálatok kérése esetén a világ összes online kommunikációs szolgáltatója köteles megfigyelni felhasználóit és akár a teljes kommunikációjuk tartalmát átadni a magyar szerveknek. Függetlenül attól is, hogy az adott felhasználónak bármi köze van-e Magyarországhoz.
Ez a „túlterjeszkedő” hatály viszont azért is bizonyulhat értelmetlennek, mert számos országban törvényt sérthetnének az ott letelepedett szolgáltatók, ha eleget tennének a magyar titkosszolgálati megkereséseknek. Több országban egyenesen bűncselekményt követ el, aki országa illetékes szerveit megkerülve adatkérést teljesít egy idegen állam titkosszolgálatának. Erősen kérdésesnek tűnik, hogy az ún. „blokkoló törvények” létét egyáltalán figyelembe vette-e a magyar jogalkotó. Pedig a nemzetközi jognak az államok hatóságai közti együttműködésről szóló szabályai a legtöbb esetben nem kerülhetők meg erőből. Gyakorlatban egyáltalán nem tűnik működőképesnek, hogy a magyar titkosszolgálatok egy kötelezően kinevezendő magyarországi képviselőn, nem pedig az adott állam hatóságain keresztül, kívánnak megkereséseket küldeni külföldi szolgáltatóknak. Vajon terhelhet-e jogi felelősség Magyarországon egy külföldi vállalatot azért, ha például nem hajlandó a magyar titkosszolgálatok kérésére adott esetben megsérteni saját országa törvényeit is? A kért adatok ugyanis sok esetben Magyarország területén kívüli szerveren találhatók.
Nyilvánvalóan abszurd volna globális szolgáltatóknak globális adatvisszatartást bevezetni a magyar titkosszolgálatok kedvéért.

Ha pedig például egy német vagy francia szolgáltató ezentúl a magyar vagy orosz titkosszolgálatok kérésére megfigyeli felhasználóit, akkor milyen alapon ne tenné meg ugyanezt a jövőben a bármelyik másik titkosszolgálat kérésére? Az új magyar szabályozás más országok általi követésével nagyon hamar előállhatna egy olyan helyzet, hogy a világ bármelyik online kommunikációs szolgáltatója köteles a saját országában tárolt adatokat kiadni a világ bármelyik titkosszolgálatának. A külföldi szolgáltatók együttműködési hajlandóságát az sem növeli majd, hogy nemzetközi téren éppen ezzel ellentétes joggyakorlat látszik kialakulni. A legtöbb meghatározó online kommunikációs szolgáltató központja az USA-ban található, ahol éppen július 14-én foglalt állást egy szövetségi fellebbviteli bíróság a túlterjeszkedő joghatóság ellen.
A Microsoft v. USA ügyben a bíróság úgy döntött, hogy a Microsoft bírói végzéssel sem kötelezhető olyan ügyféladatok kiadására, amelyek az USA területén kívüli szervereken, a konkrét ügyben Írországban találhatók. A döntés a technológiai ipar és a magánszférájuk tiszteletben tartását igénylő felhasználóknak megnyugtató, ésszerű iránymutatást jelent. Azért is jelentős a döntés, mert a szolgáltatók évente közzétett átláthatósági jelentései alapján nemzetközi összehasonlításban talán az amerikai hatóságok érdeklődnek legaktívabban a népszerű online kommunikációs szolgáltatások felhasználói adatai iránt. Az új magyar szabályozás az átláthatósági jelentéseket is tiltja, ugyanis a titkosszolgálati megkeresésekről akár statisztikai adatokat is tilos közzétenni.

A túlterjeszkedő hatály vélhetően azért került be a magyar törvénybe, mert az online kommunikáció ma már globális, a legnépszerűbb szolgáltatók sok esetben külföldiek. Viszont egy magyar törvény külföldön történő alkalmazása jogi és diplomáciai szempontokból is bonyolult terület, ami nem véletlenül vet fel egyre inkább több, mint kevesebb problémát. Ilyen kérdést szinte lehetetlen huszárvágásszerű törvénymódosításokkal szabályozni, a gyors és egyszerű megoldások több kárral, mint haszonnal járnak, és jellemzően nem is érik el a kívánt célt.

Kérdéses, hogy a szolgáltatók együttműködése jogilag kikényszeríthető-e

Ráadásul nem csak nemzetközi jogi akadályok miatt tűnik megvalósíthatatlannak a külföldi szolgáltatók felhasználóinak megfigyelése. Erősen kérdéses ugyanis, hogy az új szabályozás ad-e a magyar titkosszolgálatoknak jogi eszközt is a szolgáltatók együttműködésre kényszerítésére, különösen a külföldiek esetében. Ehhez az új törvény egyetlen olyan lehetőséget biztosít, ami eddig nem volt elérhető számukra. A felhasználói adatokat át nem adó szolgáltatókat a titkosszolgálatok bepanaszolhatják a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH). Az NMHH ezt követően tízmillió forintig terjedő összegű bírságot szabhat ki, ismételt jogsértés esetén többször is. A bírságoló határozatot a szolgáltatók bíróságon támadhatják meg.
További nehézséget jelenthet, hogy az együttműködés részletes szabályairól még az elvileg éppen ezt szabályozni hivatott kormányrendelet is csak felületesen és kérdéses jogi kötőerővel rendelkezik. A rendelet szerint a szolgáltatók kötelesek együttműködési megállapodást kötni a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattal és más titkosszolgálatokkal, a felhasználói kommunikáció megfigyelésének részleteit ilyen titkos megállapodások tartalmaznák. Semmilyen szankcióval nem jár viszont, ha a szolgáltató nem hajlandó megkötni ezt a megállapodást a titkosszolgálatokkal. Aláírt megállapodás hiányában viszont valószínűleg eleve nem is követhet el a szolgáltató NMHH-bírsággal járó mulasztást. Az NMHH a szolgáltató felelősségét a törvény szerint egy titkosszolgálati jelentés alapján állapíthatja meg.
Így várhatóan, ha a szolgáltató hajlandó megállapodást kötni a titkosszolgálattal, utána már nem lesz lehetősége válogatni a megkeresések közt, gyakorlatilag minden kérést köteles teljesíteni.
A könnyebb kapcsolattartás érdekében a szabályozás előírja a külföldi szolgáltatóknak egy magyarországi képviselő kinevezését is. A képviselőnek természetesen nemzetbiztonsági átvilágításon kellene megfelelnie. E kötelezettség elmulasztása azonban szintén nem szankcionálható.
Szintén erősen kérdésessé teszi az új szabályozás kikényszeríthetőségét, hogy az NMHH által kiszabott bírság a gyakorlatban igen kis eséllyel végrehajtható külföldi szolgáltatókkal szemben. Úgy tűnik tehát, hogy bár az új magyar szabályozás a világ összes online kommunikációs szolgáltatására vonatkozik, szankcionálni csak a Magyarországon működő szolgáltatókat lehet. Ha lehet egyáltalán bárkit szankcionálni az új szabályozás alapján.

A szolgáltatók Strasbourg szerint is jogsértő megfigyeléshez volnának kötelesek asszisztálni

A bírói jóváhagyás nélküli titkos adatszerzés eleve könnyebbé teszi a készletező adatgyűjtést. Az új szabályozás pedig éppen az ún. „külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés” lehetőségét terjeszti ki a digitális kommunikációra. Amelynek esetén a titkos információgyűjtést nem bíróság, hanem csak az Igazságügyi Minisztérium engedélyezi. Utóbbi eljárást 2013-ban kisebb részben az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta. Idén június 7-én pedig a Szabó és Vissy v. Magyarország ügyben a magyar kormány fellebbezésének elutasításával véglegessé vált a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése, amely jogsértőnek találta a magyar titkosszolgálatok által végzett külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést.
Az EJEB jogkorlátozónak találta a bírói kontroll hiányát és megállapította, hogy a magyar titkosszolgálatok felhatalmazása túl széleskörű és alkalmas nagyobb számú állampolgár nem célhoz kötött megfigyelésére. A biztosítékok, jogorvoslati lehetőség és szükségességi teszt hiányát is jogsértőnek találta, és rámutatott, hogy a magyar titkosszolgálatok visszaélésére adhat lehetőséget, hogy nem egyértelműek a megfigyelés meghosszabbításának feltételei sem. Mindezek alapján az EJEB megállapította, hogy a magyarországi titkos információgyűjtés szabályozása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét.
A megfigyelés lehetőségét a digitális kommunikációra is kiterjesztő új magyar szabályozás nemhogy javítana a Strasbourg által jogsértőnek talált hiányosságokon, hanem több szempontból még súlyosítja is azokat.
További bizonytalanság, hogy a strasbourgi ítélet nyomán Magyarországnak törvényt kell módosítania, de az új szabályozás nyomán kiadott titkosszolgálati megkeresések jogilag addig is érvényességek. Másrészt viszont az együttműködési megállapodás megkötésére felkért szolgáltatóknak a Szabó és Vissy v. Magyarország ítélettel „papírjuk van róla”, hogy jogsértő megfigyelésben való együttműködésről kíván velük szerződést kötni a magyar titkosszolgálat. Nem tudjuk, hogy a titkosszolgálatok tényleg visszaéltek-e az EJEB által visszaélésre alkalmasnak talált széles jogköreikkel és vélhetően soha nem fogjuk megtudni, hogy az ügyet elindító jogvédőket valóban megfigyelték-e a titkosszolgálatok. De a strasbourgi ítélet biztosan növeli a szolgáltatók és a magyar titkosszolgálatok közötti jövőbeli együttműködést övező bizonytalanságot.

Magyarország tiltja a szolgáltatásfejlesztést?

A bírói engedélyezés hiánya tehát probléma, de van az új szabályozásnak még ennél is jogkorlátozóbb eleme. Már a törvényalkotási folyamatban is aggódó hangokat lehetett hallani az IT szektorból amiatt, hogy a metaadatok kötelező tárolása a gyakorlatban egyes szolgáltatókat a termékeik, szolgáltatásaik technikai megváltoztatására is kötelezhet. Hiszen az embereknek egyre fontosabb személyes adataik védelme. Ha pedig a felhasználók szívesebben vesznek olyan mobiltelefont, használnak olyan online kommunikációt, amelyhez még a gyártó, szolgáltató sem férhet hozzá, akkor a techcégek törekszenek az ilyen igény kielégítésére. Adott esetben úgy, hogy még a metaadatokhoz sem férnek hozzá.
A kormányrendelet pedig nemzetközi összehasonlításban is igen erőteljes korlátozást tartalmaz, amely igazolni látszik a korábbi iparági aggodalmakat. Kifejezett tilalom lett ugyanis, hogy a szolgáltató „nem végezhet olyan rendszer-, illetve szolgáltatásfejlesztést, valamint nem hajthat végre olyan szervezeti átalakítást, amely a titkos információgyűjtést kizárja vagy más módon ellehetetleníti”. Indokolás és joggyakorlat hiányában ez a rendelkezés jóval több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol:

Ezentúl tilos lesz emelni egy online kommunikációs szolgáltatás biztonsági szintjét, ha a titkosszolgálatok ennek nem örülnek?
A titkosszolgálatok jóváhagyása kell majd bizonyos szoftverfejlesztésekhez?
Netán csak úgy lehet fejleszteni, ha a magyar titkosszolgálatok részére nyitva marad egy hátsó kapu? Milyen hátsó kapu kell ahhoz, hogy a titkos információgyűjtés ne lehetetlenüljön el?
Ha egy szolgáltató most magyar szerveren tárolja a felhasználók adatait, azt esetleg nem telepítheti ezentúl külföldre?
Jogi kötelezettség a drágább és rosszabb technológiai megoldást választani, ha azt a titkosszolgálatok jobban szeretik?
Egy jelenleg a magyar leányvállalat által ellátott vállalati funkciót ezentúl tilos lesz a vállalatcsoporton belül máshova telepíteni? Hogyan viszonyul ez az EU-n belüli letelepedés szabadságához? A kiszervezéshez is titkosszolgálati hozzájárulásra lesz szükség?
Online kommunikációs cégeknek tilos lesz olyan ügyvezetőt kinevezni, aki nem felel meg a nemzetbiztonsági átvilágításon? Vagy ezentúl a mérnöki pozíciók egy részénél is követelmény lehet valamilyen típusú nemzetbiztonsági átvilágítás?
 
A fenti kérdések aggasztóak, különösen mert egy hatályos magyar jogszabály kapcsán felmerülő kérdések. Ha a bizonyos szolgáltatásfejlesztést tiltó jogszabály a jogrendszerünk része marad, egyáltalán nem irreális, hogy a titkosszolgálatok következő javaslata az legyen, hogy a techcégek csak olyan eszközöket forgalmazzanak, amelyeknek a webkamerájába, mikrofonjába a szolgálatok belenézhetnek, belehallgathatnak. Egy ennyire jogkorlátozó szabályozás természetes ellenérzéseket kelt egy olyan országban, ahol a kommunista diktatúra ügynöki világában mindennapos volt a kiterjedt megfigyelés.
 
A fenti kérdések abszurdnak tűnhetnek, de egyrészt a hatályba lépett szabályozás alapján ezekre a kérdésekre jelenleg senki sem tud biztos választ adni. Másrészt a jogszabályi szövegből a legtöbb kérdésre az „igen” válasz tűnik logikusnak. A válaszokat majd leginkább a joggyakorlat, a próbaperek adhatják meg, ha a titkosszolgálatok elkezdenek „jelenteni” a szerintük együtt nem működő szolgáltatókról az NMHH-nak. A törvény és a bírói gyakorlat által a hatósági határozatok indokolásával szemben támasztott szigorú okszerűségi követelmények fényében az új szabályozás számos titkosszolgának, hatósági és céges jogásznak, ügyvédnek és bírónak okozhat majd fejtörést.
 
Következmények

Az online kommunikációs szolgáltatást nyújtó vállalatok között lesznek, amiknek meg kell vizsgálniuk, az új magyar szabályok miatt változtassanak-e a szolgáltatásuk jellemzőin. Az új szabályozás persze a felhasználási szokásokra is hatással lehet. Az internet hatalmas, mindennap jelennek meg új szolgáltatók, egyre biztonságosabb kommunikációs csatornákat kínálva. Így ha a magyar titkosszolgálatok „elérnek” egy-egy magyar vagy külföldi vállalatot, a szerintük elrejtőzni kívánó, de valójában sokkal inkább a személyes adataikat féltő felhasználók mindig pillanatok alatt találhatnak majd helyette másik szolgáltatót. Ezt megakadályozni a jogalkotónak, hatóságoknak még annyi esélyük sincsen, mint az illegális film- és zeneletöltés ellen.
Az internet nyújtotta lehetőségek óránként változnak, a szabályozó ezt soha nem képes követni, így akinek fontos, mindig biztonságban tudhatja adatait a kíváncsi titkosszolgálatok előtt. Persze feltehetően nem is a totális lehallgatás egyetlen kormány célja sem, hanem a titkosszolgálatok számára jelentőséggel bíró szolgáltatók és felhasználók minél nagyobb arányú elérése. Az új szabályozás mindenképpen azt vetíti előre, hogy a magyar átlagfelhasználók magánszférához, személyes adatokhoz való jogait a jövőben a titkosszolgálatok erősebben korlátozhatják majd.
Biztosan lesz szolgáltató, amelyik együttműködik a magyar titkosszolgálatokkal, és lesz olyan is, amelyik erre nem lesz hajlandó vagy a saját országa jogi korlátozásai miatt az együttműködésre lehetősége sem lesz. Kérdésesnek tűnik, hogy egy komoly szolgáltató aláír-e a magyar titkosszolgálatokkal együttműködési megállapodást úgy, hogy azzal minden bizonnyal önként vállalja a „rendszer-, illetve szolgáltatásfejlesztést” és „olyan szervezeti átalakítást” tiltó szabályokat is.
A globalizáció és a digitális forradalom korában a nemzetállamoknak egyszerűen nincsenek hatékony jogi eszközeik a külföldi online kommunikációs szolgáltatók együttműködésének kikényszerítésére, és ezen az új magyar szabályozás sem tudott változtatni.

Feltéve persze, ha az adott nemzetállam kormánya nem kívánja észak-koreai típusú blokkolással fenyegetni a külföldi szolgáltatókat, vállalva ezzel a digitális gazdaság fejlődésének ellehetetlenítését, így a leszakadást. Az effektív szankció hiánya így egyfelől érthető. Úgy tűnhet azonban, az új szabályozás így részben felesleges. A titkosszolgálatoknak továbbra is önkéntes együttműködésre lesz szükségük a legtöbb szolgáltató oldaláról, aminek viszont az új szabályozás katalizátora lehet.
Az új törvény mindenképpen jogkorlátozó szándékú és hatású, pedig a digitális korban a titkos kommunikációhoz való hozzáférés egyre inkább elengedhetetlen előfeltétele a véleményszabadsághoz és az emberi méltósághoz való jogok érvényesülésének. Ezért a titkosított online kommunikáció szabályozásának pontosnak, átláthatónak kell lennie, és az a felhasználók, szolgáltatók jogait kizárólag törvényes cél érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben és nem diszkriminatív jelleggel korlátozhatja. A most hatályba lépett magyar szabályozásról ez sajnos semmiképpen nem mondható el.

Hatvan éve nem tudják, hová lett a hírszerző


Bécs–Budapest — Elrabolták? Megszökött? Végeztek vele? Hatvan éve nem lelik Czirok András államvédelmi százados nyomát, a rejtélyes esetről most az az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) hozott nyilvánosságra részleteket.

Az ÁVH hírszerző főosztályának nyugat-európai hírszerzéssel foglalkozó osztályvezető-helyettese Bécsből tűnt el titokzatos körülmények között. A rejtélyt egyelőre nem sikerült feloldani, sőt ahogy telik az idő, annál nehezebb dolguk van a kutatóknak.
Az eltűnésekor 29 éves Czirok alig két nappal azelőtt, 1953. május 20-án kitalált élettörténettel és több személyazonossággal – egy Sárosi Ernő névre kiállított diplomata-útlevéllel, egy orosz jogosítvánnyal és egy Tamási névre kiállított újságíró-igazolvánnyal – érkezett a magyar hírszerzés bécsi irodájába: többek között be kellett volna szerveznie egy osztrák újságírót.

Az eddig ismeretlen magyar hidegháborús kémhistóriáról Palasik Mária osztályvezető írt az intézet Betekintő című folyóiratában. Czirok százados az utolsó hiteles adat szerint május 22-én 11 órakor bement a sajtóklubba, ahonnan öt perc múlva távozott. Fél nap után sem adott magáról életjelt, kollégái ekkor kezdtek aggódni. Czirok ráadásul a nyugat-európai hírszerző osztály egész ügynöki hálózatát ismerte.
– Azonnal felmerült a lehetőség, hogy elrabolták. Az elkövetkező vizsgálatok ezt nem tudták cáfolni, de az államvédelem szívesebben hitte azt, hogy Czirok magától szökött meg – véli Palasik Mária, aki szerint a hírhedt Farkas Vladimir államvédelmi alezredes meg is jegyezte, hogy akár elrabolták, akár megszökött, valószínűleg mindenképpen információkat adott át a nyugati hírszerző szerveknek, és ezzel hazaárulóvá vált, és úgy is kell kezelni.

Megvédik az ügynököket

A titkosszolgálatok mindenki másnál jobban őrzik titkaikat, de ez nem jelenti azt, hogy soha nem derülhet fény Czirok András sorsára. Az amerikai szolgálatokat például törvény kötelezi levéltáraik időközönkénti átvizsgálására, és indokolt esetben fel kell oldaniuk az elévült dokumentumok titkosítását. A fedett ügynökök neveit, az esetleges beazonosíthatóságukat lehetővé tevő részleteket ugyanakkor ki szokták takarni a nyilvánosságra hozott iratokban, valamint minden olyan információt, amely elárulhatná a titkosszolgálati módszereiket. A Czirok Andrásról szóló külföldi akták esetleges nyilvánosságra hozatala is a fentiektől függhet.
Czirok családját 20 éven át szemmel tartották, felesége hat hónapig volt vizsgálati fogságban, de a hírszerző soha többé nem vette fel szeretteivel a kapcsolatot. Egyes jelentések szerint a százados később feltűnt Washingtonban, Párizsban és Bécsben is, ahol egykori kollégáit próbálta meg sikertelenül disszidálásra buzdítani, ezeknek azonban az államvédelem soha nem járt utána. – A továbblépéshez a nyugati titkosszolgálatok iratainak ismeretére volna szükség – jegyezte meg az ÁBTL kutatója.
 

Snowden: Titkosszolgálati törpök hemzsegnek az okostelefonjainkon


Egy titkosügynököt cipelünk a zsebünkben, aki felett nem mi rendelkezünk – nagyjából ezt jelentik okostelefonjaink Edward Snowden szerint. Az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egykori alkalmazottja az őt befogadó Oroszországból adott interjút a BBC-nek.

Az NSA globális lehallgatási gyakorlatát nyilvánosságra hozó 32 éves IT-szakember szerint semmit nem tehetünk az ellen, hogy a telefonjaink a titkosszolgálatok eszközeivé váljanak, akár a tudtunk nélkül is.

Hupikék ügynökök

A brit titkosszolgálat egyik szerve, a külügyminisztérium alá tartozó GCHQ állítólag egy titkos üzenetet tud küldeni a mobilunkra, hogy a készülék hangot vegyen fel vagy képet rögzítsen. Erre találták ki Nosey Smurföt, magyarul Leskét.
Snowden szerint ugyanis a kémprogramok Hupikék törpikékből vett neveket viselnek, így Leskének van még számos testvére is. Ábrándoskával (Dreamy Smurf) például ki- és bekapcsolhatják  telefonunkat, Törperdész (Trucker Smurf) pedig pontosan közli a programot telepítővel, hogy pontosan hol vagyunk – pontosabban, mint ahogyan azt mi magunk tudhatjuk az adótornyok révén.

De van Paranoid Törp is, aminek az a feladata, hogy ha a telefon tulajdonosa a programok miatt valami problémát észlelve szervizbe vinné a készüléket, akkor megnehezítse a dolgát a szakembernek, nehogy sikerüljön felfedni a telepített programokat. Snowden nem ment bele az interjúban a technikai részletekbe.
A GCHQ Snowden szerint mindenben alárendeli magát az NSA-nak. Azt nem állította az interjúban, hogy a titkosszolgálatok működtetik is ezeket a programokat, csak azt, hogy jelentős forrásokat fordítottak az okostelefonok feltörésének technológiájára.
Az NSA például egymilliárd dollárt költött erre, amit a terroristák okostelefon-használatával indokolt. Bűnözők lebuktatásánál mindez jól jöhet, ám Snowden szerint ehhez rengeteg ártatlan embert kell megfigyelni és róluk jogtalanul adatokat gyűjteni.
„Azt állítják és sokszor igaz is, hogy nem olvasnak bele az e-mailjeinkbe, de a lényeg, hogy képesek rá, és sosem tudhatjuk, mikor teszik meg” – mondta Snowden.
A brit kormány közleményében tudatta, hogy sosem kommentálják a titkosszolgálatokat érintő állításokat. A kormány szóvivője szerint a GCHQ a törvénynek megfelelően működik. London és Washington szerint Snowden nemzetbiztonságot veszélyeztető kárt okozott a titkosszolgálatoknak eddigi nyilatkozataival.
Snowden viszont fenntartja, hogy a titkosszolgálatok törvénytelen gyakorlatának nyilvánosságra hozatalával a közérdeket szolgálta.

A Svédországban állomásozó orosz diplomaták egyharmada kém lehet.


"Az orosz nagykövetség diplomáciai személyzetének nagyjából harmada nem igazi diplomata, hanem a titkosszolgálatok ügynöke" - mondta sajtótájékoztatóján Wilhelm Unge, a svéd titkosszolgálat (SAPO) vezető elemzője. "Ez egy állandó arány, amely nem változott az évek során" - tette hozzá.

Unge beszámolója szerint az orosz külföldi hírszerző szolgálat (SZVR), a katonai titkosszolgálat (GRU) és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) is jelen van Svédországban.

A tisztségviselő szerint a mai kémek rendkívül jó kiképzésben részesültek, gyakran fiatalabbak, mint a szovjet érában voltak, emellett motiváltak és elszántak.

Unge azt mondta, hogy az orosz kémek tevékenysége a skandináv ország elleni "katonai művelet" előkészítését szolgálhatja. Az orosz titkosszolgálatokat emellett a fejlett katonai és civil technológiák is érdekelhetik, amelyekben "Svédország az élen jár" - tette hozzá.

A SAPO éves jelentésében, amelyben az orosz kémeket nevezték a legnagyobb titkosszolgálati fenyegetésnek, azt írták, hogy az ukrajnai válság több mint egy évvel ezelőtti kirobbanása óta fokozott titkosszolgálati tevékenységet észleltek Oroszország részéről.

Néhány hónappal ezelőtt egy rejtélyes tengeralattjárót észleltek Svédország partjai közelében, amely megsértette az állam felségvizeit. A stockholmi sajtó szerint az oroszok titkosszolgálati akciót hajthattak végre.

Svédország már korábban bejelentette, hogy megemeli katonai kiadásait, egyebek közt akár hetven új harci repülőt is vesz és új tengeralattjárókat vásárol. A semleges skandináv állam az utóbbi években már egyébként is közeledett a NATO-hoz, bár jelenlegi kormánya kizárta, hogy Stockholm kezdeményezze felvételét a katonai szövetségbe.

Nyugati kémeket kellett kimenteni Snowden kiszivárogtatásai miatt

Snowden“Ellenséges országokban” dolgozó brit és más nyugati hírszerzési ügynököket kellett visszahívni, esetenként kimenteni tevékenységi területükről, miután az orosz és a kínai hatóságok Edward Snowden kiszivárogtatásait használva titkos azonosító kódokat fejtettek meg – írta brit kormányforrásokat idézve a The Sunday Times.
Az Oroszországban élő Snowden, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egykori alkalmazottja az elmúlt években titkos hírszerzési információk hatalmas tömegét szivárogtatta ki főleg a brit és az amerikai sajtónak.
 
A tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap a Downing Street, a brit belügyminisztérium és a biztonsági szolgálatok név nélkül nyilatkozó illetékeseit idézve azt írta, hogy a brit külső hírszerzés (MI6) – más nyugati hírszerző ügynökségekkel együtt – esetenként ügynökei kimentésére kényszerült, miután Moszkva több mint egymillió olyan titkos dokumentumhoz jutott hozzá, amely Snowden birtokában volt.
A The Sunday Times magas beosztású forrásai szerint Kínának is sikerült megfejtenie olyan titkosított fájlokat, amelyek hírszerzési eljárásokat és információkat tartalmaztak, és kódjaik feltörésével brit és amerikai hírszerzők váltak azonosíthatóvá.
 
A brit lapnak nyilatkozó egyik magas rangú brit belügyminisztériumi forrás úgy fogalmazott, hogy Snowdennek “vér tapad a kezéhez”, bár a Downing Street idézett illetékesei szerint nincs bizonyíték arra, hogy az érintett ügynökök közül bárkinek bántódása esett volna.
A The Sunday Timesnak nyilatkozó egyik brit hírszerzési illetékes kijelentette: Snowden “felmérhetetlen károkat” okozott. Hozzátette: a nyugati hírszerző ügynökségeknek egyes esetekben műveletek közben kellett “kiemelniük” ügynökeiket a tevékenységi területről, mert az a veszély merült fel, hogy azonosítják és megölik őket.
 
A brit lap szerint az egyelőre nem egyértelmű, hogy az orosz és a kínai hatóságok ellopták a kicsempészett adatokat, vagy Snowden önként adta át a birtokában lévő titkos dokumentumokat.

Titkosszolgálati módszerek............

A terrorizmus továbbra is fontos szerepet tölt be a biztonságunkat veszélyeztető tényezők sorában, olyan mértékben, hogy a biztonságról alkotott minden civil és katonai elképzelés, vélemény gyökeresen megváltozott 2001. szeptember 11. után. Annyira, hogy már soha többé nem érezhetjük magunkat olyan biztonságban, mint azelőtt.
A nemzetközi terrorizmus súlya, szerepe, eszköztára nagyban megváltozott, az elkövetett terrorcselekmények száma nem csökken, a végrehajtott merényletek jelentősége súlyosbodik. Terroristatámadásokkal ma már gyakorlatilag bárhol és bármikor számolni lehet. Az ellenük folytatott harc egyre bonyolultabb.
A terrorizmus elleni harc alapját a felderítés, az információgyűjtés és a megszerzett adatok értékelése jelenti. A titkosszolgálatok tevékenységének jelentős részét éppen az ilyen jellegű tevékenységek teszik ki. Ahhoz, hogy bármilyen ellenintézkedést foganatosítani lehessen, mindenek előtt meg kell ismerni, mivel is állunk szemben.
 
A titkosszolgálati módszerek — mint például a lehallgatás,megfigyelés, beépített ügynök alkalmazása, speciális kihallgatás — közül kettőt szeretnék bemutatni.
 
A lehallgatás egyik fajtája, a vezetéken és a rádióhullámokon keresztül megvalósuló kommunikáció (FAX, távirat, e-mail, normál beszéd) elfogása, megfejtése, esetlegesen nyomon követése talán a legfontosabb titkosszolgálati módszer,de mindenképpen a terrorizmus elleni harc kiindulópontját jelenti. Nemcsak a terrorizmus elleni harcban alkalmazzák sikeresen, de ugyanolyan jelentős szerepe van más típusú bűncselekmények felderítésében.
 
Mindenféle kommunikációs kapcsolat lehallgatását szigorúan, törvényben szabályozni kell, de a jogszabályt egyúttal elég rugalmasan is kell megfogalmazni — persze a demokratikus szabadságjogok szem előtt tartásával —, hogy a tudomány és technika fejlődését nyomon követve alkalmazkodni tudjon, ezzel is biztosítva a különböző távközlési eszközök lehallgatásának folytonosságát.
Érthető módon a terroristák minden óvintézkedést megtesznek az elfogásuk elkerülése érdekében. Megpróbálják minimalizálni felfedésük esélyét és ezért készek akár igen jelentős összegeket kifizetni a legfejlettebb eszközökért és technológiáért, minél kevesebb lehetőséget hagyva üldözőiknek. Hagyományos bűn- üldözési módszerek nem érnek túl sokat az alaposan felkészült terroristákkal szemben, akik tudják, hogyan lehet semlegesíteni azokat. Ezért arra a néhány gyenge pontra kell koncentrálni, ami elkerülhetetlenül megmaradt. Ezek egyike a kommunikáció.
 
Lehetetlen egy terrorista akciót megszervezni valamilyen jellegű kommunikáció nélkül, különösen igaz ez a nemzetközi méretű terrorista akciókra.
A kommunikáció lehallgatása éppen a szervezeti felépítés ezen gyengeségét használja ki. Az ilyen jellegű képességekkel rendelkező titkosszolgálatok információkat gyűjtenek az éppen tervezés alatt álló cselekményekről és ily módon rendkívül értékes adatokhoz jutnak a terroristák gondolatairól, szándékairól. A pontos lehallgatási adatok sokkal nagyobb esélyt adnak a terrorista tevékenységek felfedésére, megakadályozására.
A részletes híváslista is rendkívül sok jól felhasználható adatot biztosít egy szervezet hierarchiájáról, a személyek egymás közötti viszonyáról és arról, hogyan szervezik meg életüket, működésüket. Ez felhasználható az antiterrorista harc megtervezésénél, a lehallgatandó célszemélyek egyszerűbb kiválasztásánál,vagy akár a bírósági tárgyaláson is.
A kommunikációs technológia fejlődése ugyanakkor egyre nehezebbé teszi a lehallgatás folyamatos végrehajtását. Ezen a területen is felmerülnek olyan tényezők, melyek szükségessé teszik a nemzetközi együttműködést, mint például segítséget nyújtani egymásnak olyan terroristák kommunikációjának elfogására,akik más ország területére távoztak, vagy más országok közötti kommunikációt folytatnak.
 
Ilyen jellegű globális technikai, technológiai együttműködés valósul meg például az angolszász országok titkosszolgálatai között az Echelon-rendszer működtetésével.Ez egy világméretű, minden ismert elektronikus kapcsolattartási lehetőséget megfigyelés alatt tartó szűrő-rendszer, ami kulcsszavak, kifejezések, fogalmak,e-azonosítók, telefonszámok, stb. alapján lehetővé teszi a vélelmezett célszemélyek kommunikációjának, tartózkodási helyének, kapcsolatainak, pénzátutalásainak, stb. valós idejű, illetve archivált megfigyelését, feldolgozását.
A 2001. szeptember 11-én végrehajtott USA elleni terror-támadás is bebizonyította viszont, hogy az élőerő, az ember, nem nélkülözhető korunkban sem a titkos szolgálatok arzenáljából, sok helyzetben nem váltható ki a mégoly fejlett technikai eszközök teljes eszköztárának alkalmazásával sem.
 
A titkosszolgálatok feladataik teljesítése érdekében, törvényi felhatalmazás alapján magánszemélyekkel is kapcsolatot létesíthetnek. Ezen kapcsolati formák egyike a „titkos kapcsolat” minősítésű kívülálló, a köznyelvben egyszerűen csak „ügynök”-nek titulált személy.
A „titkos kapcsolat” a felderítő, hírszerző munkában tényleges segítőtárs, a titkos információgyűjtés egyik leghatásosabb „fegyvere”. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy csak törvényes keretek között, a titkosszolgálatokról szóló törvények által meghatározott feladatok teljesítése érdekében használható fel.
Ilyen feladat — többek között — a terrorcselekmények elkövetésére irányuló törekvések elhárítása, vagy az egyre komolyabb veszélyt jelentő kábítószer- és fegyverkereskedelem elleni küzdelem.
A „titkos kapcsolat” feladatait megállapodás alapján végzi. A titkosszolgálat és a „titkos kapcsolat” közötti viszony ezen a megállapodáson és a kölcsönös bizalmon alapul. Kiválasztása, megismerése, vele a megállapodás létrehozása,majd feladattal történő ellátása szigorú törvényi feltételekhez kötött és rendkívüli körültekintést igényel a kapcsolat és összekötője személyes védelmének érdekében. A „titkos kapcsolat” az esetek döntő többségében az állampolgári kötelességtudatból — lojalitásból adódóan — vállalja az együttműködést. E mellett anyagi érdekeltség alapján is létrejöhet a kapcsolat.
Ez utóbbi esetben — egyéni megállapodás alapján — kerül sor az eseti vagy rendszeresített juttatás, a pénzbeli ellenszolgáltatás nyújtására. A pénzbeli ellenszolgáltatásmértéke a titkos kapcsolat munkájának minőségétől függ.
 
A lojális kapcsolat is részesülhet — jó munkája elismeréseként — anyagi ellenszolgáltatásban (pénzjutalomban, tárgyjutalomban) és a feladatával kapcsolatos
költségei is megtéríthetők. A titkosszolgálatok és a segítői közötti kapcsolattartás
— így a részükre történő pénzbeli juttatás is — szigorúan szabályozott keretek között, ellenőrzötten történik. Fontos, hogy a konkrét kapcsolat megléte,jellege, tartalma államtitkot képez, mely mindkét fél részére kötelező a kapcsolat megszűnését követően is.
 
A titkosszolgálati módszerek alkalmazásának sikeressége természetesen összefügg azzal, hogy maguk a módszerek milyen mértékben ismertek a terroristák. Minél kevésbé ismert, vagy minél szokatlanabb a módszer, annál nagyobb esély van annak sikeres alkalmazására. Azon kívül az adott személyre/csoportra jellemző specifikumok is meghatároznak, lehetővé tesznek olyan módszereket, melyek csak egyszer és csak az adott személlyel/csoporttal kapcsolatban vethetőek be.
Forrás:  Bebesi Zoltán rendőr százados PhD hallgató

Kétmilliárdos befektetési csalás derült ki

Vonzó befektetési hozam ígéretével több mint 2 milliárd forintot csalt ki egy ebesi férfi — a Debreceni Járási Ügyészség különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat az előzetes letartóztatásban levő középkorú férfi ellen.
Az ebesi férfi 2011. decembere és 2013. októbere között két zártkörűen működő részvénytársaságot és egy korlátolt felelősségű társaságot hozott létre, amelyeknek önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselője volt. Rendszeres és jogtalan haszonszerzési célzattal a három gazdasági társaság nevében olyan megállapodásokat kötött a sértettekkel, amelyek tartalmuk szerint befektetési szolgáltatási tevékenységnek minősültek.
 
Erre azonban engedéllyel egyik gazdasági társaság sem rendelkezett, csupán az egyik társaság engedélyében szerepelt biztosítási ügynöki, brókeri tevékenység, amely alkuszként biztosítás közvetítés végzésére jogosította fel. A középkorú férfi több megtévesztő tényt is felhasznált cselekményéhez. Egyrészt azt, hogy az engedélyező hatóság nyilvántartásában az általa irányított egyik társaság biztosítás közvetítői tevékenység végzésére jogosult alkuszként szerepelt, s ezt úgy közvetítette az ügyfelek felé, hogy professzionális, hatósági engedélyekkel rendelkező piaci szereplő az általa irányított vállalkozás.
 
Másrészt magas éves, negyedéves, illetve havi hozam- és kamatfizetést ígért, azonban a szerződésekben rögzített portfóliókezelési tevékenység ellátására nem volt jogosult, a megállapodásban foglalt hozam elérésének vagy a sértettektől átvett tőke visszafizetésének lehetőségét megteremtő, valós befektetéseket nem végzett.
 
Az ebesi férfi a szerződések jelentős elemeit érintő félrevezető adatok közlésével, valós teljesítőképesség és teljesítőkészség hiányában a sértetteket közvetlenül, majd az országos méretű terjeszkedést követően – a valós, jogszerű gazdasági tevékenység hiányát fel nem ismerő – közvetítőket igénybe véve közvetve ejtette tévedésbe.
 
A középkorú csaló a fenti módon 551 sértettet ejtett tévedésbe és nekik összességében 2.123.625.383 forint kárt okozott
 
A Debreceni Járási Ügyészség az előzetes letartóztatásban lévő, büntetlen előéletű középkorú férfival szemben 2 rendbeli különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette; 109 rendbeli jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette; 416 rendbeli nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette; 32 rendbeli kisebb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette; továbbá 663 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vádat.
 
A vádiratban végrehajtandó börtönbüntetés kiszabását, a közügyek gyakorlásától való eltiltását indítványozta, ezen túlmenően indítványt tett arra is, hogy az illetékes járásbíróság a férfit végleges hatállyal tiltsa el gazdálkodó szervezet általános vezetését, felügyelő bizottsági tagságát lehetővé tevő foglalkozás gyakorlásától.
 
A sértettek polgári jogi igényének, illetve a vagyonelkobzás biztosítása érdekében a nyomozás során a Debreceni Járásbíróság 864 069 493 forint erejéig zárolta az ebesi férfi magánvagyonát, illetve a személyével összefüggő gazdasági társaságok ingatlan és ingóvagyonát. A Debreceni Járási Ügyészség vádiratában indítványozta továbbá a brókerbotrányok áldozatainak kártérítését szolgáló vagyon biztonságba helyezéséről szóló 2015. évi XXXI. törvény figyelembe vételével a sértettek polgári jogi igényének, továbbá a vagyonelkobzás biztosítására zár alá vétel elrendelését a társaság vezető tisztségviselőinek a magánvagyonára közel hatmillió forint erejéig.
Forrás: biztonsagpiac.hu
 

A legjobb titkosszolgálatok sem mindenhatóak

Miért nem tudták megelőzni a Charlie Hebdónál történt mészárlást a dzsihadista vonalon kifejezetten erősnek ismert francia titkosszolgálatok? Miért mondta azt a brit elhárítás vezetője, hogy nincs nulla kockázat? Hibáznia kellett-e bárkinek ahhoz, hogy egy ilyen terrorakció bekövetkezzen, vagy ez elkerülhetetlen? És miért dobhatta be épp most a TEK azt a hírt, hogy francia terroristákat fogtak el Magyarországon? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ.
Aggasztó, hogy a francia elhárítás mondott ekkora csütörtököt – kommentelte a Cink.hu-ra a konspirációs teóriákkal foglalkozó Konteó blog exrendőr szerzője aznap, amikor állig felfegyverzett dzsihadisták mészároltak Párizsban. Az elmúlt napokban nem a Konteó blog szerzője volt az egyetlen, aki értetlenül állt az előtt, hogy a dzsihadista vonalon kifejezetten erősnek ismert francia titkosszolgálatok képtelenek voltak megelőzni a tragédiát. Pedig nincs ebben semmi meglepő. A titkosszolgálatok sem mindenhatóak, még akkor sem, ha minden tőlük telhetőt megtesznek az állampolgáraik védelmében. Ahogy a brit elhárítás, az MI5 vezetője, Andrew Parker nyilatkozta: „Nincs olyan, hogy nulla kockázat.” 
 
Ahhoz, hogy megértsük, amit Parker mondani akart, nem árt tudni, mit is csinálnak a terrorelhárítással foglalkozó titkosszolgálatok, milyen eszközeik, lehetőségeik és korlátaik vannak. Erről beszélgettünk biztonsági szakértőkkel, az Indexnek nyilatkozók között volt Alain Rodier, a Hírszerzési Kutatások Francia Központjának terrorizmussal és szervezett bűnözéssel foglalkozó kutatási igazgatója is.
 
Azt kellene megelőzni, hogy bármit is meg kelljen előzni
 
Amíg a rendőrség gyakran megelőző feladatokat is ellát, a titkosszolgálatoknak még őket is be kell előzniük. Ez egyfajta kutató-szűrő munka, az elhárításnak a potenciális nemzetbiztonsági kockázatokat kell monitoroznia. Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy meg kell próbálniuk megelőzni azt, hogy bármit is meg kelljen előzni. 
A rendőrség és a titkosszolgálatok között az egyik különbség, hogy amíg a rendőrségi nyomozás megindításához gyanúra van szükség, addig a titkosszolgálatok bármikor elkezdhetnek feldolgozni egy személyt, függetlenül attól, hogy van-e vele kapcsolatban gyanú bármilyen bűncselekménnyel kapcsolatban. A másik fontos különbség, hogy amíg egy rendőrségi nyomozás időkorláthoz kötött, addig a titkosszolgálati munka nem. Nem utolsósorban pedig a rendőrségi nyomozás során használt titkosszolgálati módszerek alkalmazását külső engedélyhez (bíró, miniszter) kötik, addig a titkosszolgálatoknál sok esetben elég egy felsővezető hozzájárulása. Igaz, nem a lehallgatáshoz, az ott is külső engedélyhez kötött. 
 
De hiába vannak a rendőröknél „erősebb” jogosítványaik a titkosszolgálatoknak, és hiába vethetnek be bizonyos eszközöket elvileg korlátlanul, korlátaik bizony nekik is vannak. És ez ugyanúgy igaz a francia titkosszolgálatra is, ami valóban az egyik legjobb a dzsihadista vonalon. Mivel a franciák – elsősorban például a dzsihadista csoportokban gazdag Algéria miatt – már a kilencvenes évek óta a bőrükön érzik az iszlamista fenyegetést, idejük is volt kiismerni az iszlámra hivatkozó terroristákat. Bőven volt tehát idejük informátorokat, kapcsolatokat kiépíteni ezekben a körökben, ráadásul a nyelv is megkönnyítette a dolgukat, hiszen a magrebi országokban az arab mellett franciául is beszélnek. Igaz persze az is, hogy a nyelvismeret a terroristák dolgát is megkönnyíti Franciaországban.
 
Abban az Indexnek nyilatkozó szakértők, köztük Alain Rodier is egyetértett, hogy a titkosszolgálatok képtelenek 100 százalékos biztonsággal megelőzni a terrorakciókat. Jó példa erre Izrael, ahol az elhárítás és a hírszerzés is a világ egyik legjobbja, és nyilván nagyon sok terrorakciót meghiúsít, mégis néha becsúszik egy-egy merénylet - és nem szükséges ehhez az, hogy a titkosszolgálatok hibázzanak. És ugyan lehet, hogy a 2007-ben kezdődött nagy francia titkosszolgálati átszervezések miatt zavar van a rendszerben (amiről a Francia politika blog is írt), esetleg a szolgálatok közötti kommunikációban, de ha minden tökéletesen is működne, akkor sem lehetne elkerülni egy jól konspiráltan szervezett akciót. Pontosan erről beszélt a brit MI5 vezetője is, amikor azt mondta, hogy nincs olyan, hogy nulla kockázat. 

Amit a laikusok hisznek, és ami a valóság
 
Akik csak akciófilmekből ismerik a titkosszolgálatok napi működését, azok azt hihetik, hogy a nagyhatalmak titkosszolgálatai - ha nagyon akarják - mindent látnak, hallanak, mindenhol vannak ügynökeik-informátoraik és ha nagyon összerántják magukat, akkor könnyedén megtalálják a tűt a szénakazalban, legyen az a szénakazal bárhol a világban. Ugyanilyen mítosz él a francia szolgálatokkal kapcsolatban is, amikor magukat szakértőknek kiadó emberek azon hüledeznek, hogy miért mondott csütörtököt most épp az iszlamistákra mindig is árgus szemekkel figyelő francia titkosszolgálat. Márpedig az ok prózai. Anélkül, hogy emberi vagy szervezeti hibát feltételeznénk, elég, ha tudjuk, hogy valójában milyen lehetőségei és korlátai vannak az elhárításnak. Vegyük csak például a telefonlehallgatást és a figyelést!
 
Egy telefon folyamatos lehallgatása nem csak abból áll, hogy a Cégnél megnyomják a record gombot, aztán hátradőlnek, és majd megszólal egy riasztó, ha kapás van. Valójában ehhez a technikai eszközökön túl egy stáb kell: emberek, akik rögzítik, emberek, akik leiratot készítenek a beszélgetésből, emberek, akik mindezt elemzik és kiértékelik (azaz megvizsgálják, hogy a lehallgatott anyagból mi a fontos és mi a jelentéktelen), emberek, akik erről jelentéseket készítenek és a sort hosszan lehet folytatni. Arról már nem is beszélve, hogy a terrorelhárításnál a legtöbb esetben tolmácsokat is kell alkalmazni.
Az, hogy valakit a titkosszolgálat figyel, az sem úgy néz ki a valóságban, hogy egy fekete napszemüveges fickó elkezdi követni a célszemélyt, ha kell kocsival, gyalog, tömegközlekedéssel. Ennél ez jóval több pénzt és humánerőforrást igényel. Egy profi, kiképzett hírszerző figyeléséhez például legalább húsz személy és nyolc-tíz autó szükséges folyamatosan. Merthogy van olyan figyelő, aki autóból figyeli, van, aki gyalog követi, van, aki biciklivel, stb.
 
Ha abból indulunk ki, hogy Franciaországban legalább ezer olyan személy él, aki potenciálisan nemzetbiztonsági kockázatot jelent, akkor csak a figyelésükre legalább 20 ezer figyelőre lenne szükség. De ha még lenne is ennyi figyelésre alkalmas ember (ami még egy rendőrállamban is elképzelhetetlen), akkor sem lenne nulla kockázat. Ugyan a Charlie Hebdo szerkesztőségének mészárosai a titkosszolgálatok látókörében voltak, a fentiek miatt érthető, miért nem voltak totális megfigyelés alatt. Ha ugyanis nem volt olyan információ az elhárítás birtokában, hogy valamire készülnek, akkor egy ilyen totális kontroll elképesztő energiákat emésztett volna fel. Valószínűleg hozzájuk hasonlóan sok-sok ilyen figura van, akiket folyamatosan lehetetlen megfigyelés alatt tartani egytől-egyig. 
 
Nem létezik totális megfigyelés
 
Természetesen az sem megoldás, hogy minden potenciálisan veszélyes emberre egyből ráugorjon az elhárítás. Képzeljük el például, hogy Magyarországon hány ember akar fegyverhez jutni, vagy hányan vannak azok, akik azt hangoztatják, hogy legszívesebben cigányokat vagy zsidókat ölnének. Sem pénz, sem emberi erőforrás nincs arra, hogy az összes ilyen embert hosszú éveken át figyeljenek, vajon mikor lép valóban akcióba. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha az elhárítás konkrét információk birtokába jut, akkor ne cselekedne azonnal. Nem véletlen, hogy az MI5 vezetője a párizsi események miatt közölte: az elmúlt hónapokban több terrorakciót meghiúsítottak.
Normális esetben ezeket a sikereket nem verik nagydobra a titkosszolgálatok, de ilyenkor - részben a közvélemény megnyugtatására, részben annak érzékeltetésére, hogy igenis dolgoznak - beszámolnak erről. Éppen úgy, ahogy a Hajdu János vezette Terrorelhárítási Központ tette, amikor a TV2-ben azt mondta, hogy francia terroristákat fogtak el Magyarországon. És bár Hajdu azt állította, hogy a TEK a saját információi alapján fogták el a Közel-Keletre utazó fiatalokat, az Indexnek név nélkül nyilatkozó francia szakértők szerint a füles minden bizonnyal Párizsból jöhetett.
Békeidőben a titkosszolgálatok és a rendőrség általában nem dolgozik együtt ugyanazon az ügyön. Amikor a titkosszolgálatok elvégezték a munkát, átadják azt a rendőröknek, akik tovább nyomoznak az ügyön. De most nincs békeidő, így a francia titkosszolgálatok fej-fej mellett dolgoznak a rendőri szervekkel, az összes szervezet pedig naponta többször egyeztet arról, ki mire jutott vagy milyen információk birtokában van.
 
Az is biztos, hogy ilyenkor valamennyi szervezet az összes kapcsolatát, informátorát és ügynökeit mozgósítja, mindenkit behívnak. És most igaz az is, hogy olyanokat is lehallgatnak, akikre esetleg már hosszú ideje nem dolgoznak. De éppen a szükséges humánerőforrás miatt ilyenkor más osztályokból (például a gazdaságvédelemről) rendelnek át munkatársakat a terrorelhárításhoz, hiszen ha ezt nem tennék, ugyanolyan korlátokba ütköznének a szolgálatok például a telefonlehallgatásoknál, mint békeidőben. És az is bizonyos, hogy ez a készültség - ha később alább is hagy - mostantól már soha nem lesz olyan szinten, mint ami a támadásokat megelőzően volt. 

Amikor készletezik az információkat
 
Az információk készletezése nem éppen legális gyakorlat. Nagyjából azt jelenti, hogy a lehető legszélesebb körből, nem célhoz kötötten gyűjtenek a titkosszolgálatok információkat. Mindenféle információt, így olyanokat is, aminek az adatgyűjtés idején az égvilágon semmilyen jelentősége nincsen. Lényegében erről az információkészletezésről szólt az egész Snowden-botrány. Ilyenkor két fontos szempont sérül: a célhoz kötöttség és az arányosság elve, de a titkosszolgálatok mégis gyakran élnek ezzel, mert később ezzel még menthetik a menthetőt. 
Az információk készletezésének ugyanis általában csak utólag van értelme, akkor viszont nagyon is hasznos lehet. Például a sokáig tárolt telefonos cellainformációkból utólag esetleg kimutatható egy mintázat arról, hogy ki, mikor kivel volt kapcsolatban. Az például, ha valaki órákon át utazik össze-vissza, majd egy adott ponton használ egy telefont, amit utána hosszú ideig nem használja azt, majd újra használja (egy hasonlóan hosszú, összevissza utazás után), akkor az akár arra is utalhat, hogy ún. munkatelefont használt.
Munkatelefonnak nevezik a szakzsargonban azokat a készüléket vagy telefonos kártyákat, amit a rosszfiúk egy adott bűntény elkövetésének szervezéséhez használnak, vagy esetleg arra, hogy csak és kizárólag egymással kommunikáljanak, egymásnak üzenjenek. Egy ilyen mintázat feltárásának volt köszönhető, hogy az amerikai titkosszolgálatok Oszama bin Laden nyomára bukkantak, az al-Kaida vezére ugyanis egy közvetlen bizalmasát bízta meg azzal, hogy ilyen módon intézze a telefonos ügyeit. (Persze a rosszfiúk akár hibázhatnak is. A romagyilkosságok elkövetői például ugyanígy munkatelefonokat használtak, de az egyikük elkövetett egy hibát, amikor az egyik akciónál elakadt az autójával és a munkatelefonjáról hívott fel egy "külsős" számot. A nyomozók így később a külsős szám tulajdonosától eljuthattak azokhoz, akik a munkatelefonokat használták.)
 
A terrorelhárítók dolga egyáltalán nem könnyű, manapság ugyanis bőven találni olyan internetes alkalmazásokat, amiket jó eséllyel nehéz vagy nagyon körülményes lehallgatni. Erre is utalt az Indexnek Alain Rodier, amikor arról beszélt, hogy az ügyesen, és végig következetesen konspirált terroristák ellen szinte lehetetlen védekezni. És itt jön képbe az a szempont, hogy szabadok legyünk vagy biztonságban éljünk, mert a kettő együtt nem biztos, hogy megy. Ha nem akarjuk, hogy kamerák figyeljék az utcákat, vagy kiakadunk azon, hogy az Egyesült Államok boldog-boldogtalant lehallgatott (azaz készletezte az információkat), akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a megelőzésben a hatóságok felsülnek vagy nem lesznek olyan hatékonyak.
 
A terrorizmus ellenes harc pedig nemzetközi, ami azt is jelenti, hogy a franciák jelenleg nem csak a szolidaritásra számíthatnak a külföldi partnerszolgálatoktól, hanem akár az általuk eddig készletezett információkra is. Jó eséllyel a vasárnap Párizsba látogató amerikai igazságügy-miniszter sem csak azért megy a franciákhoz, hogy személyesen nyilvánítson részvétet, hanem azért is, hogy olyan adatokat osszon meg a kollégákkal, amelyekre most vagy később nagy szükségük lehet.   
Forrás: index.hu
Wait while more posts are being loaded