Profile cover photo
Profile photo
Csicsada R-B Ilona
30 followers
30 followers
About
Posts

Post has attachment
Mécs László: DE PROFUNDIS!
Nem csodálom, hogy már annyi ember ebbe beleőrült, felüvöltött, mint a holdra bús kutyák és ordított! Tengerfenék rabja vagy te, tenger tornyosul terajtad: éjnél éjebb Ismeretlen, rejtély, rébusz és titok! Világító halak úsznak, polip, kagylók a magasban, m...

Post has attachment
Olosz Lajos: Égerfák alatt
Saját sorsom bogait kötözve vissza-vissza térek egy-egy őshöz. A ma és holnap komor titkai a multak mikéntjét kérdezik. Megidézem két kékszemű nagyapámat: a házsongárdi és az ágyai temető üzen. Két föld alá tünt medrű folyó kék vize a szakadékon át egy perc...

Post has attachment
Majthényi György: Szélvihar a nádasban
A szél sivít – fütty! fütty! – sivít! Az ég alja vörös, Fekete rongy a felhő rajta – A nád hullámait meghajtja A szél – vijjíj! – a szél! Égő város a horizont! A dobosgém tütül. A nád zizeg, a sás sziszeg, A rémület most töri meg S a szél – vijjíj – a szél!...

Post has attachment
Fekete Lajos: A kapuban kutyám várt
Nyár volt. Az a nyár volt, mikor az iszterhéj alatt anyagond-bélelte meleg sártanyából a pállottszájú néhánynapos fecskék sárga kis csőrüket kidugdosni szokták. A fáradt mezőről iderítt kolompszó úgy elegyedett az esti zümmögésbe, akár a vecsernye nyujtott ...

Post has attachment
Tompa László: Erdélyi télben
N. Tessitori Nórának, egy sötét kor bús gyermekeit szépségek fényével vigasztalónak. Mily szörnyű súllyal nyomja a tél a földet... Terhét a fák is görnyedve nyögik. A házak szinte megrokkannak alatta. De azért csak állnak és várják a tavaszt. Míg havat pall...

Post has attachment
Kádár Imre: „A holtak temessék halottaikat”
Te sír, kit immár meg nem látogattam, nem vagy többé fölöttem hatalom, már nem siratlak éjben, virradatban, esengve nem tárom feléd karom, kövedről most a bűvös zár lepattan, látom, mi vagy. enyésző csonthalom. Por és hamu, mit rejt a sír homálya, az lesz p...

Post has attachment
Pakocs Károly: Szurony-sánc
(Tranchée de bayonettes – szuronytánc – a verduni egyik erőd
tetején német gránátoktól elevenen földbe temetett katonák. Sokat kiástak
közülök. A többiek – úgy, ahogy a harcok után maradtak, - háborús emlék gyanánt
ma is ott állanak kezükben fegyverrel, mel...

Post has attachment
Kádár Imre: Gyermek elé
Szellem, testvér, te ismert ismeretlen, örökúj sí az örök orgonán, ki megszületni most alátörsz bennünk, elhagyva tiszta fényhazád nyugalmát, hogy sorsot vállalj s történelmeket beteljesíts e földön – borzadállyal fürkészem titkod néma esthomályban bennem s...

Post has attachment
Pakocs Károly: Melyik a negyvenezerből?
(Verduni csatatéri kápolna, ossuaire) Tízezer faragatlan fehér fakoporsó négy-négy katonával: csontváz-katonával. Rendbe sorakoznak, mint mikor éltek. Kő-fal körülöttük s fölöttük kőből-faragottan az égbolt: negyvenezer hősnek remekelt csontváz-oratórium. A...

Post has attachment
Kádár Imre: A sólyom és az epervirág
- Román népballada – Fenyőcsúcson,messze fent egy szép sólyom megpihent, belenézett épp a napba, karcsú szárnyát megmozgatta. Mélyen lent a fa tövében epervirág fakadt szépen, ő a napfényt elkerülte, hűvös árnyék rejtegette. - Havas hegyek szép virága, sóly...
Wait while more posts are being loaded